Őszintén szólva nincs túlzottan sok kedvem politizálni. Undorodom ettől a világtól. Undorodom a társadalomtól. Nincs bennük bátorság (ezt a 40 év kommuniszmusnak köszönhetjük) és közösségi érzés sem (gratulálok Fidesz és SZDSZ). Ráadásul sikerült jó mély árkot ásni. Amit egy egyszerű számonkéréssel el lehetett volna kerülni. Kétszáz embert nem kértek anno számon. Vagy kétezret. Keveset. És most 5 millió magyar utálja a másik 5 milliót. Ennek legfőbb áskálódója megintcsak a Fidesz (a kommunisták nem magyarok, stb, holott az MSZP-ben ezer éve nincsen kommunista, csak elvtelen pénzéhes emberke). Négy év Fidesz-hatalom volt, változás akkor sem állt be. Mire várunk? Kisebbik rossz? AKkor majd kevésbé fog romlani a helyzet? Emberek! Ezt a teljes elitet kéne elsöpörni innen! Nem magunk miatt. Az én generációm sem fogja meglátni Kánaánt. Hiszen még Egyiptomban születtem (kommunizmus alatt). És azok ugye nem léphetnek be az Ígéret földjére. De a gyerekem már szeretném, ha belépne oda. Ha öregen is, de lépjen be oda. Felejtsük el, hogy jobboldal meg baloldal. Értelmetlen kifejezések, hiszen ha megnézzük, mind a négy párt baloldali politikát folytat! Nem. Van szocialista-szociáldemokrata oldal, ide tartozik a Munkáspárt. Van liberális-szabadelvű oldal, ide tartozik a parlamenti garnitúra, van konzervatív oldal, ezt ma Magyarországon nemigen képviselik és van nemzeti oldal. És nincs átjárás. Mindenki dönthet, hol akarja, hogy a gyereke felnőjön!