Mindig van Remény
Carpathia 2006.12.04. 22:18
Nyugodt ez az este. Rég nem voltam ennyire nyugodt. A viharok elültek, s bizony az ember ilyen magányos éjszakán hajlamos visszanézni a múltba, az elmúlt napokra, hetekre hónapokra. Én is megtettem ezt, részben a régi bejegyzések olvasásával, részben azzal, hogy a Kedvesemnek írok épp egy levelet.
Mikor már hajlamos lenne egy érző lény feladni a Reményt, mindig történik valami, ami erőt ad a folytatáshoz. Ez lehet kisebb is, nagyobb is. Augusztusban - nem tagadom - én is így voltam. Még ha ezt kifelé nem is mutattam. Sem itt, sem máshol. De kicsit elegem volt már a világból. Újat, jót, mást akartam, mint ami akkor volt. Megkaptam. S hogy ez sokkal jobb, mint volt, tán a véletlen műve. Pár percen múlott. És tegnap volt mindez négy álló hónapja. Azóta egyre csak jobban szeretem az életet, s Őt is. Na, megírom a levelet is. Mert nem érek a végére. Édes teher.
|