Idén hatodik alkalommal rendezte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a Magyar Sziget elnevezésű, nagyszabású rendezvényét. A festői szépségű Csattogó-völgyben egy hétre ismét leomlottak a gúnyhatárok s kezet nyújtott magyar a magyarnak. Teljesen feltöltekeztem ez alatt a hét nap alatt, erőt gyűjtöttem egész évre és úgy érzem, hogy sok mindenben sikerült fejlődnöm a Magyar Szigetnek és a remek baráti társaságnak köszönhetően. Egyre inkább úgy gondolom, hogy jó úton haladok afelé, hogy megfelelően éljek, közeledem ahhoz az úthoz, mellyel valóban hozzájárulhatok a magyar feltámadáshoz, legalább szerény eszközeimmel. Mindezt azért írtam le, mert szerintem nagyon fontos, hogy milyen módon, milyen hittel, milyen elképzelésekkel próbálunk meg hozzájárulni csonka hazánk és a Kárpát-medence felemelkedéséhez.

Szerencsére az időjárás is jobb volt a tavalyinál, nem kellett végig dagonyázni. Jobbikos és HVIM-es barátaimmal egy hatágyas faházban laktunk a hét folyamán. A megnyitóra már bőven ott voltunk a táborban. Kipakoltunk, kikerült az ablakra Balázs Árpád-sávos zászlója, valamint a jobbikos lobogó. Természetesen a Loki-sál és a válogatott sál sem hiányozhatott a kollekcióból, igaz, ez sem segített a Rabotnicki ellen kieső cíviseknek. L Este a BL-meccs miatt kihagytuk a H-599 koncertjét, ezt így utólag már bánom egy kicsit… Persze ettől függetlenül: csak a Loki! Mindenesetre a Beatrice koncertjén már ott voltunk, kellően felkészülve rá. J Feróék nagyon jól nyomták, csakúgy, mint Waszlavik Gazember László. Nem hiába: Waszlavik a legnagyobb király! :D

A második napon elcsíptük Z. Kárpát Dániel előadásának végét, nagyon színvonalas volt. ;) Baluval és a szombathelyiekkel megtekintettük az élő Terítékent Pörzse Sándorral, melynek során a népszerű és általam is tisztelt műsorvezető Schuster Lóránttal, a Magyar Nemzeti Front elnökével, valamint a Szittyakürt főszerkesztőjével beszélgetett. Kemény és őszinte gondolatok hangzottak el, a fityeknek nem is nagyon tetszett a műsor. J A Fidesz Skins is egyre radikálisabbá vált az idő előrehaladtával, köszönhetően az egyik kedvenc számunknak, mely útmutatóul szolgálhatott nekik. :D Este a tőle megszokott színvonalat hozta a Dobogó Kő, persze ebben a g betű is szerepet játszott. ;) Az Echo of Dalriadat nem ismerem túl régóta, de gyorsan megszerettem őket. A koncerten is fantasztikusak voltak, hatalmasat buliztunk. A Moby Dick sem tartozik az általam agyonhallgatott együttesek közé, a koncertjüket azonban nagyon élveztem, ment a pogó ezerrel. J Az Ámok koncertjén nem vettem részt, de a többiek elmondása alapján ők is nagyon jók voltak.

Pénteken (augusztus 4.) megkezdődött a focibajnokság, melyen Vas megye néven mi is indultunk. Az eredeti tervek szerint egy nap alatt zajlott volna le a verseny, azonban ezt az időjárás megakadályozta. Az első meccsen vereséget szenvedtünk a legjobb csapattól, a Ballábasoktól. Nagyon szép eredményt értünk el ellenük, hiszen csak 4-2-re nyertek, ráadásul a negyedik gól is csak az utolsó pillanatban született meg. A történethez hozzátartozik, hogy 2-1-re vezettünk és nagyon mérges voltam magamra a mérkőzés után, mert volt egy hibám a kapuban, ráadásul a végén nem cseleztem végig a pályán kapusként, hanem balga módon passzoltam és így nem egyenlítettünk. J A második erőpróbán mindenképpen nyernünk kellett, ez sikerült is: 1-0-ra győztünk a Szent Korona Rádiósokból és felvidékiekből álló csapat ellen, Hungi góljával. Ezután játszottuk volna a továbbjutásról döntő harmadik csoportmeccset, ám az égiek ezt nem akarták… A koncertek sorát a Magozott Cseresznye nyitotta. Mazuláék minden tekintetben kiköszörülték a tavalyi csorbát és még a körmendi Magyar Ünnepinél is jobb produkcióval rukkoltak elő. A Cserkót a húszéves Egészséges Fejbőr követte, akik ennek megfelelően igazi bulihangulatot teremtettek. Tegyük hozzá: néhány számmal azért adósok maradtak Zoránék, mindenki nyugodtan tippeljen, melyikekre gondolok. J Természetesen nem hagyhattam ki az Oi-Kor koncertjét, hiszen nagyon jó fejek a zenekar tagjai és nagyon rendes magyar emberek. Ismét remek előadással szolgáltak, igaz, közben elment az áram. A közönség persze azonnal kapcsolt és rámutatott arra, kik is okozták a galibát. :D A Magna Hungaria fellépését kihagytam, inkább beszélgettem a többiekkel.

Szombaton balszerencsés módon vereséget szenvedtünk a B.H.S. csapatától, akik 15 másodperccel a vége előtt lőtték be a mindent eldöntő, nagyon szerencsés gólt. L Ennek következtében az 5. helyen végeztünk a tornán. Megtekintettük a HVIM-kerekasztalt, majd a Sajtóklubot is. Utóbbin sajnos elég sok butaságot hordtak össze a résztvevők, szerencsére Ágoston Balázsnak és Toroczkai Lászlónak voltak értékes gondolatai. Túl sok volt a demagógia, az emberek hitegetése stb. Úgy nem fogunk kilábalni a bajból, ha azzal hitegetjük magunkat, hogy majd az ősszel megmutatjuk. Persze nem a népfelkelés ellen beszélek, sőt! Ugyanakkor be kell látnunk, hogy erre nem túl nagy a reális esély. Nem volt semmi a lovasíjász bemutató, melyet a G. Kirkovits István által vezetett beszélgetés követett. Kirkó Sziva Balázzsal, a Romantikus Erőszak és Petrás Jánossal, a Kárpátia énekesével beszélgetett. Az elején Balázs elszomorító módon kisebb tapsot kapott, mint Jani, pedig a Romantikus Erőszak is letett már valamit az asztalra, méghozzá nem is keveset. Szerencsére a két frontember hangsúlyozta, hogy a nemzeti rock zenekarok közösen kívánnak hozzájárulni a magyarság ébredéséhez. Mindketten beszéltek eddigi küzdelmükről. Balázstól többek között azt is megtudhattuk, hogy honnan származik az együttes neve, míg Jani beszámolt a feledhetetlen trianoni túráról. Beszéltek a közeljövő terveiről is. Mindkét együttesnek októberben jelenik meg az új albuma, a RomEr-é Minden vészen át… címmel, Janiék pedig a Láng Művelődési Házban tartják majd a lemezbemutatójukat. A Kárpátia énekese elmondta, hogy nagy tervük az, hogy jövő júliusban a Vereckei-hágónál játsszanak, míg Balázsék a Hajógyári-szigetes fellépésük óta rengeteg meghívást kaptak (Visegrádi Palotajátékok, Pozsony stb.). Ezen a napon érkeztek meg a táborba a Trianon 2006 motoros túra résztvevői, akiket hatalmas ovációval fogadott a közönség. Az esti programot a kárpátaljai Credo kezdte, versfeldolgozásaikkal nagy tetszést arattak. A Kárpátia hozta a kötelezőt, azaz ismét leírhatatlanul jók voltak. A Keleti-Kárpátok című, új számukat a Credo együttes tagjaival énekelték. Aztán jöhetett a Magyar Sziget legjobb koncertje, melyet a Romantikus Erőszak adott. Lehet, hogy elfogult vagyok velük szemben, lévén a kedvenceim, de sokan megerősítették véleményemet. A néptáncosok és Herczeg Flóra fellépése még színvonalasabbá tette a koncertet, az egyetlen negatívum talán néhány szám elmaradása. Vajon melyikekre gondolok? :D

Vasárnap reggel Balázs részt vett a szentmisén, mivel álrad katolikus J, én csak akkor mentem volna, ha V. „Fröcsögő” A. tartja. Ekkor ment haza Dóra, Elhatárolódom feliratú pólójában. J Délután Tündével (Dody volt gimis osztálytársa), Baluval és Hungival megnéztük A világ és a vége című, Wass Albert regényei alapján összeállított színdarabot, melyet a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház adott elő, Andrássy Attila rendezésében. A színészek remekül játszottak, a látottaktól-hallottaktól pedig nemegyszer libabőrös lett a hátunk. Reméljük, hogy egyszer még újra átélhetjük Erdély visszatérésének örömét – annyi különbséggel, hogy akkor már minden visszatér. Tünde hozott finom erdélyi szilvapálinkát, ez garantálta a jó hangulatot. Igen jó ötlet volt a HVIM-től az István, a király keresztmetszet színpadra vitele, igaz, Kalapács Józsi vehetett volna korhűbb jelmezt is. J Sajnos provokátorok Békéscsaba feliratú zászlót feszítettek ki előttünk. Nem tudom, miért kell mindig a balhé… :D A Himnuszt követően mi kezdtük el a Székely Himnuszt, melynek éneklésébe aztán fokozatosan bekapcsolódott az egész sátor. A Kormorán koncertje egy külön élmény volt, el is döntöttük, hogy a jövőben többet fogunk járni a fellépéseikre. Úgy érzem, hogy ez a koncert még jobban összekovácsolta a társaságot – „jó volt magyarnak lenni”. Este azért küldtem néhány sms-t, az egyik mindössze egy szót tartalmazott: zerge. J Mi tagadás, szeretem ezt az állatot. :D A Szkitiát már nem vártuk meg, pedig ők is elég jól nyomták az elmondások alapján.

Augusztus 7-én kihagytuk a zebegényi kirándulást, mivel tavaly már részt vettünk rajta, jómagam pedig már az óta is jártam a Trianon-emlékműnél. Kora délután egy jó darabig néztük a Halottak napjától virágvasárnapig című színdarabot a Hamvas Béla előadóteremben, mely Délvidékről szólt és csak azért nem írok róla többet, mert nem szeretném ismételni magamat. Este a Tritonus kezdett az Atilla király nagyszínpadon, majd a Zorall következett – pogó ;). A P. Mobil kapcsán maradjunk annyiban, hogy Schuster Lóri kitett magáért. J A Hunnia zárt, ez a koncert örökre emlékezetes marad. Alatta ugyanis megláttam egy ismerősömet a színpad mögött, ezért többször is integettem neki, de csak nem akart észrevenni. :D

Az utolsó napon barátságos labdarúgó-mérkőzést vívott egymással a HVIM és a zenészek csapata. Sajnos a zenészek vereséget szenvedtek, pedig Dudi igen jól játszott. Bankó Attila előadása is emlékezetes marad, valamint az is, hogy Balu nem lőtt gólt, mert még ziccerből is passzolt. A Szilaj Dobcsoport koncertje nyitotta az utolsó esti programot, majd a mély mondanivalójú Ismerős Arcok következett. Egy negatívumot említenék: senki nem skandálta velünk a Körmenden született rigmust. J A Vágtázó Csodaszarvas volt az idei Magyar Sziget utolsó előtti fellépője. Több okból is nagyon megkedveltem őket. Rájöttem, hogy milyen kár, hogy a Ghymest nem hívták meg, pedig nagyon jó együttes. Emellett rádöbbentem, hogy pogózni helytelen dolog és arra is, hogy nem is olyan rossz gyümölcs a narancs. „Érthet, aki érteni akar” – jobban mondva, aki ismeri az egész történetet. :D A Sciviast már csak messziről hallgattuk, Jankó barátunk gitározott egy darabig, de durva együttes lehet, mert alig énekeltek az egyes számok alatt. J

Vannak olyan kulcsszavak, momentumok, melyeket csak azok érthetnek meg, akikkel együtt voltam ezen a gyönyörű héten. Ebbe a kategóriába tartozik a Puki; a Trombi Dumbi; Manócska és az ujja; a vodkásüveg; Pali bácsi, a marosvásárhelyi turulmadár; a ránk megorroló zalai honfitársunk; a cigizés elleni, Bana Tibor által indított kampány (Ella, szokj le!) és még sorolhatnám. No de fordítsuk komolyra a szót! Amint már a cikk elején is írtam, én valóban teljesen feltöltődtem ezen a héten. Sok új ismerősre tettem szert, közelebb kerültem a barátaimhoz és közelebb ahhoz is, hogy pontosan lássam, mit és hogyan kell tennünk hazánk érdekében. Budapestre érve visszacsöppentünk a magyar valóságba, de már ezt is kicsit másképp kezelem, mint tavaly. Sok mindent másképp látok, Szombathely és Szentgotthárd között, mikor már egyedül utaztam a vonaton, sokat gondolkodtam az életről, a magyarságról, a barátságról. Köszönöm ezt az egy hetet elsősorban Istennek, köszönöm a szervező HVIM-nek és köszönöm a barátaimnak, Annának, Dórának, Ellának, Szilasnak, Tündének, Balunak, Dodynak, Hunginak, Jankónak, Zolinak és a többieknek!

Befejezésként mindenképpen valami lelkesítőt akartam írni és szerencsére ezt most tényleg tiszta szívvel tudom megtenni. Magyar testvérek! Menjünk tovább az úton, küzdjünk egymás kezét fogva, tisztán, másoknak soha sem ártva, de hazánkat utolsó csepp vérünkig szolgálva! Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

U.i.: Dody, irány a Felvidék!!!

Bana Tibor