Vezér nélkül nem megy?
Carpathia 2006.08.25. 21:24
Átlagos péntek reggel, 8 körül kelek, kávé, reggeli, újság. Kezembe került ezen a pénteken is a Heti Válasz legfrissebb száma (augusztus 17.). Lapozgatom, olvasgatom. Szokásos témák, Tarlós kampánya, Gyurcsány-csomag minden oldalról történő támadása (persze azért van abban valami, hogy támadják), tűzoltó-tragédia, Fradi, kajak-kenu világbajnokság, Bod Péter Ákos elemzése. Lassan végére érek a lapnak. Ekkor azonban megakad a szemem egy címen: Négypárti egypártrendszer fenyeget.
Nocsak. Nézem a cikk íróját, Tellér Gyula szociológus, képviselő. Természetesen fideszes képviselő. Nem is ez az érdekes, meg nem is az, hogy most újra tagja lett országos listáról a törvényhozásnak. Még csak az sem, hogy 1990-94 között a szabad madarak 94 fős frakciójában üldögélt. Hanem maga a cikk. Nem mondható éppen rövid szösszenetnek, de annál tanulságosabb.
Jó meglátásnak tűnik, hogy ma a magyar emberek többsége alacsonynak mondható életszínvonalon él. Ennek következményeként szinte valamennyi társadalmi csoport folyamatosan támadja a kormányt, „az ellenzék pedig – nemritkán a tényleges helyzettől és a követelések jogosságától függetlenül – kormánybuktatási és hatalomszerzési céllal maga is a követelőző csoportok mögé áll, s a kormány ellen hangolja, illetve választás ígéretekkel a maga oldalára vonja őket.” Tény. Így megy ez, aztán általában sikerül. A 14. havi nyugdíj nem jött be, ez az első ellenpélda arra a tézisre nézve, hogy Magyarországon mindig az ellenzék nyer. „A választók pedig – a be nem teljesített ígéretekre emlékezve – egyre kiábrándultabbak. (…) Úgy érzik, elitjeik cserbenhagyják őket.” Ez így is van, bár ennek jelei egyelőre még csak kismértékben mutatkoznak. Ugyanakkor tényleg megfigyelhető, hogy a választások óta egyre kevésbé bíznak már az emberek Orbán Viktorban és a kormány megbuktatásában. Ugyanakkor még mindig vannak a Fideszhez közel álló véleményformálók, akik szerint a kormány nem marad a helyén év végéig. Ebben hinni nem kis önámítás. Visszatérve a publicisztikára, Tellér szerint sérül a demokrácia alapviszonya. És ez mind a négy (ha a KDNP-t önállónak tekintjük, akkor öt) pártra igaz. Tellér azonban ennél is tovább megy. Szerinte ugyanis a mindenkori kormányok külföld felé is legitimációt keresnek például NATO-vállalásokkal, békefenntartókkal, taszári repülőtérrel. Ez meglátásom szerint akkor felesleges, amikor a deficit a GDP 10%-a (az EU által előírt 3 helyett). Külső erők és érdekek térnyerésének tudja be Tellér ezeket a „gesztus”-okat, s meg is nevezi ezeket az erőket: USA, Izrael, EU. Ez a rengeteg vállalás Tellér szerint „lehetetlenné teszi a nemzeti teljesítmény racionális felhasználását és a mindenkori kormányprogramok megvalósítását, és bent is, kint is jelentős mennyiségű nemzeti jövedelem elfecsérléséhez vezet”. Tételesen felsorol jópár társadalmi problémát a legsúlyosabbak közül: társadalom zsugorodásának és bomlásának megállítása, nemzet kohéziójának, az új nemzedékek magyarságtudatának kialakítása és megerősítése, stb. Jópár lényeges és fontos témát említ, melyekre most nem térnék ki.
Kitérnék viszont egy újabb fontos gondolatra, melyet eddig fideszes képviselő tollából aligha olvashattunk: „a rendszerváltás rendszerében megindult működés szembefordul a demokrácia céljával, a legjobb kormányzati alternatíva kiválasztásával és végrehajtásával, a politika feltétlenül magyar érdekű működtetésével.” Ugye az olvasó is érzi, micsoda szélsőséges gondolat ez! Jönnek tovább a gondok, úgy mint médiamonopólium, négypárti parlamentből kettő-, sőt egypárti…”A magyar társadalom egyes széles csoportjainak rossz morális és mentális állapotához a kereskedelmi televíziók műsorai nagymértékben hozzájárulnak.” (ez ellen tesz a Jobbik legtöbbször…). Még egy idézettel terhelem a Tisztelt Olvasót, utána ígérem, csak saját gondolatok jönnek. „Az egyetlen liberális-neoliberális politika minél jobb megvalósításában két rivális elit verseng egymással. Magát az egypárti politikát azonban a háttérben álló külső-belső nagybefektetők csoportja, a szimbolikus Befektető határozza meg.” Tellér szerint azonban nem jött még létre a négypárti egypártrendszer. Ennek akadályát Orbán Viktorban látja, mint oly sokan mások. Körülbelül ez különbözteti meg a tisztán látó fideszest a tisztán látó más jobboldalitól. Bár kétségtelen, hogy a megmaradt MIÉP-táborban is él Csurka István legendája, de már sokkal kevésbé, mint a jó fideszesek között Orbán Viktor nemzetmentő képzete. Nos, cáfolataként annak, hogy Orbán Viktor sem tökéletes (nem mintha az „Orbán-szakos szennyújságírás” követője lennék), megemlítenék néhány „apróbb” tényt. Ilyen például a híres tusnádfürdői beszéd, amiben ugye Orbán kijelentette, autonómia nélkül nem engedik be az EU-ba az oláhokat. Aztán 2005 szeptemberében, mikor keleti szomszédaink EU-csatlakozásáról (feltétel nélkül) kellett gombot nyomni, Orbán Viktor az IGEN gombot választotta. Aprócska önellentmondás, de sebaj. Szintén 2005-ös, ám májusi szavazás, mely szerint akik valaha magyar állampolgárok voltak, azok kapják vissza azt. Ami meg azért volt fontos, mert akinek apja- anyja magyar, az ugyebár… Nos, ezen 127 fideszes képviselő szavazott, 3 igennel, 124 tartózkodott… Mégiscsak összenőtt már az a négy (és fél) párt?
Összességében elmondható, Tellér Gyula szociológusként írta meg eme irományát, de egyelőre nem tudta feledni fideszes elkötelezettségét – ami pedig jelenleg szükségesnek mutatkozik ahhoz, hogy a valós problémákra, melyeket feltár, valós megoldást találjunk.
Dúró József
|