Hogy miért írom ezt le? Magyarország helytartója (nevezett Gyurcsány Ferenc és elődei, Medgyessy Péter, Orbán Viktor, Horn Gyula, Antall József, megelőzően a kommunisták egy másik rendszer helytartói) romlásba viszi országát. Veszélyezteti a nép, a magyarság, mint életérzés megmaradását (mert jogilag ugye az állampolgárság nagy veszélyben egyelőre nincs). Miközben ki tudja, hol a király. Király, átmeneti értelemben. Bár azt hiszem, őseinktől van mit eltanulni. Például szabad királyválasztás. Az legyen a király, aki alkalmas rá. Most is ez lenne, ha nem diktálná a média, ki is a király. Ahogyan az Éles-Horváth-paródiában van, Mátyás király járja az országot és beáll egy sorba. Rákerül a sor, egy unott ember kérdezi:

- Foglalkozása?
- Király vagyok.
- Sajnos királyt sehol sem keresnek, de el tudnám helyezni államtitkárnak vagy tárca nélküli miniszternek.

Ugye, milyen sokat mondó? Magyarország ura. Na, igen. Már csak egy szövetség kéne (nem magyar polgári és nem harmadik út). Igaz magyarok szövetsége. És akkor a harmadik rész végén a király visszatér. Rendezzük végre meg az első részt!