Barátok
Carpathia 2006.08.01. 01:39
Látom, pusztába kiáltott szó akármilyen kérés is arra nézve, hogy végre a másik két huligán is blogot írjon. Na, majd most fognak, mert ezt olvassák, és az azért mégiscsak égő lesz. Ennek a blognak egyelőre nincs más célja. Lehet, hogy közben eszembe jut valami, ami miatt tartalmas lesz. Sőt, azt hiszem, már meg is van.
Jó, rendben. Nem írok a halálról (pedig lehetne). De mindig arról írni csúnya lenne, mert sokan félnek tőle. Így inkább írok az Élet mások által is szépnek vélt dolgairól. Például a barátokról. Azt hiszem, minden személy úgy kerül az ember életébe, hogy ő maga vonja őket oda. Ez esetben remek érzékem van, hiszen nagyon jó barátokkal dicsekedhetek. Velük ajándék minden probléma megoldása is. Bár azt hiszem, a problémákat is az ajándékok miatt keressük. Így van ez már csak. Ma rájöttem arra is, hogy rengeteget kell még fejlődnöm. Bár majdnem sikerült egy felhőt eltüntetnem. De majd akkorszólok, ha akármi menni fog. Ha végre felfogom, ez az egész csak illúzió. Amit látunk, csak képzelet. Kivéve a barátokat. A barátokat, akiket mindig is ismertem és mindig is barátaim. S ha közben elválunk, az sem fáj. A barátok számára ugyanis a találkozás nem remény. Bizonyosság.
|