Blog : Ne engedjük templomainkat! |
Ne engedjük templomainkat!
Carpathia 2006.07.25. 18:30
Az éjjel álmot láttam. Megesik ez másokkal is. Templomot építettem. Fatornyot, amit templomnak neveztem. Nem keresztyén, se nem másmilyen. Az én templomomat.
Azt hiszem, mindenki felépíti életében a saját templomát. Ki-ki saját céljából, menedék másoknak, szeretet másoknak, segítség másoknak. Felépült a templomom, ám alighogy kész lett és bejött az az ember, aki leginkább odavaló, lerombolták a templomom. Olyanok tették, akiknek nincsen templomjuk. Sokféleképpen megpróbáltam megérteni az álmot. Mit jelképez a templom, s milyen veszélyre hívja fel a figyelmet? Miért jönnek olyanok, akik a más munkáját, a mások által felépített dolgokat lermbolják? Főleg, ha az oly szent dolog, mint egy templom? Sok emberből eltűnt a cél. Csak rombolni képes. Aki érti, mire gondolok, kezdje el építeni a saját templomát. Mi elkezdjük a miénket. És oda beengedünk mindenkit, aki tiszta. S aki nem az, azt megtisztítjuk. Ha ő is akarja. Ha az emberek tudnák, milyen a tökéletesség, nem vágynának rá. Én vágyom rá. És tisztelem azokat, akik tökéletessé váltak, mégis visszajöttek közénk tanítani minket. Jézus Krisztusra, Sziddhártha Gautamára és más hasonló kaliberű emberekre gondolok. Az ő templomuk nem sziklából épült, s nem arany díszítette. Szeretetből épült és hit díszítette. Az én templomom még kicsi, s nem oly díszes. És ha magunkba nézünk, láthatjuk, milyen parányi is a templomunk. Hát építgessük, bővítgessük. És ne engedjük lerombolni.
|