A halállal az ember átkerül a végtelenbe, levetkőzi mindenét, ami változik: testét és jellemét. Csak a csupasz létezés, a csupasz szellem marad meg. Hogy ez hogyan fejlődhet, vagy megmarad-e így, egy érdekes kérdés. Nyilván csak akkor fejlődhet, ha ismét testet, lelket, jellemet ölt. De ha eléri a tökéletességet, akkor Eggyé válik a Határtalannal, a Végtelennel, Istennel (vagy épp a Nirvánába jut). Különböző vallások és filozófiák különbözőképpen nevezik ugyanazt a dolgot. Visszajárhat-e a lélek? Aligahnem őrangyalok léteznek, ezekkel pedig akkor kapcsolatba kerülhetünk, ha teljesen kivedlünk önmaguknkból és egy oylan állapotot érünk el pl. meditációval, ami gyakorlatilag a kilépés a Változóból, a belépés az Állandóba. Tehát nem a lelkek jönnek vissza. Mi megyünk el hozzájuk. Ezt lehet, hogy álmunkban érjük el, lehet, h ébrenlétben meditációkor 8már amennyire az ébren létnek számít). De azt hiszem, ez a valós éberség. Érzékelni azt a világot, amit nem a tudatunk formált meg saját magunknak, hanem mindig is létezett. Aki ide életében eljut, azt hiszem, eléri a tökéletességet. Nem lesz számára jó vagy rossz. Egyvalami marad benne: tökéletes és szétáradó Szeretet.