Véleményem szerint ez a témafelvetés szorosan kötődik a mi eszmeiségünkhöz és elképzeléseinkhez.

Ugyanis úgy gondolom, az egymás iránti szeretet és együttérzés más módszerrel is megvalósítható. Mi sokszor szoktuk hangoztatni, hogy nemzetben és közösségben gondolkozunk. Mi a leginkább kézenfekvő alapja ennek? Az, hogy csakis egy közösségben érzik közel egymást magukhoz az emberek, így lehetséges, hogy elérjük, hogy odafigyeljenek a társaikra, fontos legyen nekik a másik ember élete és életének alakulása. A társadalom legnagyobb közössége pedig a nemzet. Ezért is fontos a nemzeti tudat és öntudat kialakítása, mert az ember ez által fejlődhet, ki tud lépni az egyén kicsinyes és önző világából, egy idő után önzetlenné, és segítőkésszé válhat. Nem beszélve arról, hogy a nemzeti érzés rendkívüli érzelmeket és energiákat tud felszabadítani az emberből, amely által elérhetjük, hogy maga az egyén is közelebb kerüljön a boldogsághoz, és mindennapi tetteit örömmel végezze el.

Ezáltal tisztában lesznek vele, hogy nem csak pusztán anyagi dolgok miatt tesznek bármit is, hanem egy nagyobb közösség és egy nagyobb cél érdekében is. Óriási köveket tudna ez megmozgatni, és rengeteget léphetnénk előre, ha ezt sikerülne megvalósítani. Végre egy olyan országunk és nemzetünk lenne, ahol megvalósítottuk a Szeretet és az egymásra való odafigyelés fogalmát.

Ezért sincs igaza a liberalizmusnak, amely elveti a nemzettudatot, és az anyagelvűséget, valamint az egyénközpontúságot helyezi teljes mértékben előtérbe. Ma egy úgymond liberális világban élünk, látjuk, hogy milyen világ ez, ahol nem számít más csak a pénz és az önzőség, ki tud jobban áttaposni saját érdekében a másikon.

Én azt mondom ne ezt az utat kövessük, hanem kövessük azt az utat, amely a végső és egy Igazsághoz vezet, amely által megteremthetjük tökéletességet és tökéletes boldogságot, már itt a mi általunk érzékelt világunkban.