Miért nem lehet, hogy belső értékeinket mutatva, szeretettel odafigyeljünk a másikra, a szenvedő emberekre és segítsünk egymáson? Miért kell eljátszani a kőszívű embert, és miért nem tudjuk teljes belsőnket megnyitni a külvilág felé? Hiszem, hogy minden ember képes erre. Ha mi ezt felismertük, akkor segítsünk mindenkit, hogy megtalálják az utat önmagukhoz és a Szeretethez.

Mint írtam, velem is előfordul, hogy álarcot öltök magamra más emberek előtt. Egyszerűen nem vagyok még elég erős, hogy ezt az álarcot levessem magamról és igazi belső önmagamat adjam. Sokszor sikerül, ha Barátaim között lehetek és azok között akiket Szeretek. De annyira szeretném, ha ez mindig így lenne, és elég erős és bölcs lehessek ahhoz, hogy így éljem mindennapjaimat. Nehéz, de el lehet érni ezt az állapotot. De ez számomra még kevés. Szeretném, ha minden ember ilyen lenne, és így élne.

Írásom címe így szól: Hová tűnt a Szeretet? Úgy gondolom, hogy ez az álarc a szeretetet öli meg. Ugyanis mi a fontos ilyenkor? Hogy megfeleljünk másoknak, hogy ne nézzenek ránk furcsán, ha netalán valami átlagtól eltérőt, és jót akarunk cselekedni. Ez a világ ma ilyen, kezd kihalni belőle a Szeretet. De ennek a hatalmas erőnek mindig is voltak és lesznek is képviselői. A képviselői pedig azok, akik bármi jót cselekszenek a hétköznapjaikban, akár egy egészen kicsinek tűnő dologban is.

Valahol minden itt kezdődik, és így juthatunk el magasabb szintekre. Remélem, hogy egyszer az egész világon sikerül megvalósítani a Szeretet parancsát. Hiszek benne, és tudom hogy még sokan hisznek ebben. Ha nem hinnénk, nem lenne értelme életünknek. Ennek a világnak vissza kell találnia az örökkévalósághoz...Nem lehet más célja itteni életünknek és küzdelmünknek. Amíg ezt az emberiség nem érti meg, addig mindig ebben az állapotban marad.

De ugyanígy van a nemzettel is, amíg ezt nem valósítjuk meg, sosem fog ez a nép nemzetté kovácsolódni. Gyűlölettel nem megyünk semmire senki ellen, csak a szeretet fényességével győzhetjük le az ellenséget. Ami meg fog történni. Tudom, így lesz, nem lehet másképp. A kérdésemre pedig azt hiszem, tudom a választ: Ott van önmagunkban. Hozzuk Őt elő!