Kiskorom �ta istenhitben nevelkedtem �s mindig �rdekelt, hogy t�nyleg l�tezik-e ott f�nnt, az az �reg �r, akit �gy hivnak, hogy a J�isten. Vannak az �letben olyan pillanatok, amikor elgondolkozol, hogy mi�rt is t�rt�nik ez �gy… Nem tal�lsz a k�rd�seidre v�laszt… Az ember hajlamos arra, hogy mindig mindent a sz�j�ba r�gjanak, hogy ak�r gondolkod�s n�lk�l is megoldja a probl�m�it. Csak sajnos ez nincs mindig �gy. A probl�m�idat, akad�lyaidat ir�nyitani tudod. A J�isten mindent az�rt ad el�d, hogy l�ssa mennyi kitart�s �s hit van benned, hogy az �pp aktu�lis „hegyet” hogy m�szod meg. Ezzel nem b�ntetni akar a J�isten, csak prob�ra tesz. „Egy hegy se lehet t�l magas, �s egy �sv�ny se t�l keskeny”

Te magad ir�nyitod a sorsod, az eg�sz egy gondolat. Minden csak azon m�lik, hogy hogyan fogod fel a dolgokat. Az akad�lyok tornyosulhatnak el�d, de ha benned �l az igaz szeretet, a hit �s a rem�ny is akkor Te boldog ember leszel. �s ezt l�tv�n a J�isten is! Mindig t�rekedj�nk arra, hogy a k�lvil�g �ltal szerzett „ruh�t” le tudjuk venni �s teljes eg�sz�ben �nmagunkat adjuk, hogy olyanok legyunk, amilyenek sz�let�s�nk el�tt voltunk. Persze ez az�rt nem megy egyik percr�l a m�sikra, ehhez sz�ks�ges az �let. Hogy a teljess�ghez min�l k�zelebb jussunk. Vagyis azt csak Te d�nt�d el, hogy milyen uton haladsz �s merre. Te kapsz egy es�lyt, hogy j�hetsz erre is, de igaz�n rajtad m�lik, hogy mit v�lasztasz.

Abban biztos vagyok, hogy minden ember val�di lelke egyszer a J�isten r�sze volt, azt�n az m�r csak rajtunk f�ldi haland�kon m�lik, hogy v�gyunk-e �jra a teljess�g fel�, avagy sem. Arr�l se feledkezz�nk meg, hogy aj�nd�kba kaptuk az �letet �s vele egy�tt rengeteg csod�latos, tiszta �rz�st, gondolatot. Gy�ny�r� a hajnal, a napocska minden nap mosolyog r�nk, mindenkire, a csillagok �rzik �lmunkat, kaptunk el�mt, hogy gondolkodhassunk, kaptunk szabad akaratot, szeretetet, szerelmet. Meg kell �rten�nk, hogy honnan j�tt�nk, merre tartunk �s kik vagyunk… Hogy kik akarunk lenni…

(R�szlet egy r�gi cikkb�l)