Én ezt egészen másképp gondolom. Túl azon, hogy nagy különbséget – főleg emberileg – nem látni kormány és parlamenti ellenzék között. És valóban, látva a „társadalom” állapotát – s ez alól az ún. jobboldal sem kivétel – könnyen elmehet a kedve azoknak, akik egyáltalán eljutnak oda, hogy ezen az embertömegen segíteni szándékozzanak. Valóban nem könnyű maradni és folytatni a munkát. Folytatni úgy, hogy olyan emberek vádolnak nemzetárulással, akik nemhogy az elmúlt hónapokban, de az elmúlt 16 évben se, tettek semmit. Könnyű az élet kívülről, sör, baracklé, barát, barátnő mellől, nem igaz? Miközben két szeretkezés között az a legnagyobb problémája, hogy már csak 2-3 nap és újra menstruáció, azért van ideje hazaárulózni azokat, akiknek jobb esetben van egy sokat tűrő, türelmes kedvesük, aki megérti és elfogadja, hogy most kevesebb idő jut a kapcsolatra. Rosszabb esetben az ember hónapokon át nem megy a Gellérthegyre, egyetlen kikapcsolódása a szombat esti borozás, amikor hasonló sorsú barátaival megbeszéli a jövőt. Tudja, ha odajönne hozzá élete értelme, akkor is csak annyit tudna neki mondani, hogy kevés találkozás, adni pedig csak szerelmet, gondolatokat, érzéseket tudna. Kész szerencse, hogy normálisabb lányok nem mennek oda fiúkhoz, nem?

Azért van az éremnek egy másik oldala is. Megismerni embereket, akiket a közös munka, az együtt töltött idő egy oszthatatlan közösséggé formál. Barátokra találni, akik nélkül már el sem lehet később képzelni az életet. 120 ezer ember azt mondta, nem érdekli semmi, sem elveszett szavazat, sem vádak, egyetlen egy dolog csak: azokkal tartani legalább négy évente, akik azt akarják, hogy a társadalom ne individualisták gyülekezete, hanem magyarok szimbiózisa legyen. A legszebb dolog pedig az, amikor odajönnek hozzánk és azt mondják: „Nagyon jó, amit csináltok, szükség van rátok, ne hagyjátok abba, büszkék vagyunk rátok!” Ha valamiért, hát ezért nincs szebb hivatás e világon. És ezért fogjuk csinálni, ha kell, évszázadokon át! Mert nem pártok között választunk, hanem utak között. És valaki vagy velünk jön ezen az úton, vagy megmarad a saját kis tornyában örökre! Erről szól az igazi választás!

Dúró József