Szeretem úgy csinálni a dolgokat, hogy teljesen rájuk koncentrálok, figyelek. Azt gondolom, enélkül nincsen értelme. Az utóbbi időben a feladataim úgymond adottak: iskola, otthon, kampány. Ez nem sorrend, sokkal inkább felsorolás. Az időm és az energiám néha kevésnek tűnik. Mert ezeken az alapvető tevékenységeken kívül van még egy, amit nagyon szeretnék hibátlanul végezni. Ez pedig az, hogy eleget tudjak törődni azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Ez az, ami valódi tartalmat ad a napjaimnak.

Amikor ezt nem tudom megtenni, rosszul érzem magam. Azt gondolom arról a napomról, hogy semmit nem tettem. Kiábrándulok, pazarlásnak érzem a napomat. De mindig, amikor úgy érzem, hogy nem volt értelme, kapok valamit. Valamit, ami miatt azt tudom mondani, minden napom csodálatos. Kapok egy-egy mondatot: Büszke vagyok rád...Csak neked mondom el...Jó, hogy vagy nekem...  Vagy kapok egy-egy ölelést, egy köszönetet. Vagy csak látom, hogy valaki örül, mert vele vagyok, mert segítek neki.

Ezek a pillanatok és érzések azok, amelyek valódi tartalmat visznek az életembe. Ezek miatt nem érzem üresnek az életemet. Sőt...