A száguldó kapus
Carpathia 2006.03.06. 10:44
2000-ben a szlovák válogatottal pont nélkül lett utolsó a sydney-i olimpián. Akkor még talán ő sem hitte, hogy 4 éven múlva világbajnokként nyeri meg az athéni olimpiát pontveszteség – a magyar válogatottal. Közben 2004-ben klubszinten is felért a csúcsra, a Domino-BHSE csapatával megnyerte a világ legrangosabb klubtornáját, az Euroligát. Idén viszont csak ezüst termett a szabadidejében motorozó kapusnak: májusban az Euroligában, júliusban a világbajnokságon, augusztusban a Világligában. Sikerekről és kudarcokról, múltról, jelenről és jövőről beszélgettem Gergely Istvánnal, a Honvéd és a magyar válogatott hálóőrével.
- A Honvéd hétvégén legyőzte a címvédő Posillipo Nápoly együttesét az Euroligában, amellyel részben sikerült visszavágni a májusi döntőben elszenvedett vereségért. Mennyire örültél ennek?
- Annak, hogy a Nápolyt megvertük annyira nem örültem, mint annak, hogy végre sikerült megszerezni az első csoportgyőzelmünket. Hogy pont a Nápoly ellen volt, ez egy külön öröm tényleg, mert bár én nem úgy fogalmaznék, hogy visszavágtunk a tavalyi kudarcért, hiszen az a fejezet lezárult, most elkezdődött egy új, de hatalmas siker, hogy sikerült őket itthon öt góllal megverni, mert Nápolyban nem sok csapatnak van keresnivalója a vízben.
- A válogatottal a világbajnoki döntőn elszenvedett vereség mennyire viselt meg?
- Az a típusú ember vagyok, aki mindig szeret nyerni, és szereti, ha a munkája a végén meghozza a gyümölcsét. Ez most sajnos nem sikerült. Nem mindig azt fogják kérdezni, hogy sikerül-e megvédeni a világbajnoki, olimpiai, világliga-győzelmünket, hanem hogy világbajnokokat verhetünk meg. Most nem mi lettünk a világbajnokok, de világbajnokokat verhetünk meg, így készülhetünk a jövő évi Európa-bajnokságra és a Világkupára.
- Az Európa-bajnokságon mennyi esélyt adsz a csapatnak, hiszen Szerbiában lesz a torna?
- Igen, Belgrádban lesz. Nagyon nehéz ott a szerbek ellen játszani, de úgy gondolom, ennek a csapatnak bármikor és bárkit van esélye megverni. Meglátjuk, hogy milyen csapatunk lesz, úgy érzem, lesznek változások a válogatottban, de bízom benne, hogy ez a csapat javára fog válni.
- A mostani változások - amelyeket Kemény Dénes szövetségi kapitány eszközölt a válogatottban - mennyire váltak be?
- Annak ellenére, hogy nem lettünk világbajnokok, egy szövetségi kapitány döntését megkérdőjelezni nem lehet. Ő tudja, hogy ki van abban a pillanatban a legjobb formában, és ennek alapján ő választja ki az utazó csapatot. A mi dolgunk az, hogy játsszunk, és abban a pillanatban, amikor lehetőséget kapunk rá, a legtöbbet nyújtsuk.
- Kapusként hátulról látod a mérkőzéseket. Más, mint a medence partján vagy mezőnyjátékosként?
- Igen, ez egy teljesen más poszt. A legrosszabb kinn ülni, mert semmit nem tudsz tenni, senkinek semmivel nem tudsz segíteni, esetleg kiabálni, és ez a legrosszabb, mert ezt a feszültséget nem lehet hogy levezetni. A kapuból viszont tudod irányítani a védelmet, jobban át tudod látni a játékot, mint egy mezőnyjátékos. Vannak hátrányai is a kapusposztnak: sajnos mindig akkor mutatja a tv, amikor a kapus kiszedi a labdát a hálóból, és ez mindig egy rossz érzést hagy az emberekben. A szépsége viszont az, hogy a kapuson van a legnagyobb felelősség és a legnagyobb teher, amit én szívesen bevállalok mindig.
- A 2000-es sidney-i olimpián és a 2001-es fukuokai VB-n is a szlovák válogatott kapuját védted. Milyen érzés volt magyarként a szlovák válogatottban védeni?
- A probléma nem a felnőtt válogatott korunkban volt. Előtte volt még kis nézeteltérésünk az ifi válogatottban az igazi szlovák játékosokkal. Úgy érzem, hogy ezt sikerült nagyon gyorsan elhessegetni, és rájöttek, hogy nem azon múlik a válogatottság, kinek mi az anyanyelve, hanem hogy ki mit tud hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Igazából a szlovák válogatottban nem volt gondom senkivel, nagyon sokakkal tartom a kapcsolatot. Ennek a csapatnak az volt a gondja, hogy akármennyit edzettünk, nem voltak olyan képességű játékosok, hogy egy kiugró eredményt el tudjunk érni.
- A testvéred is itt játszik Budapesten, az Újpest csapatában. Vele tartod a kapcsolatot?
- Amennyit az öcsémmel az utóbbi fél évben beszéltem, annyit előtte öt év alatt nem sikerült, mert mindig külföldön játszott ő is és én is. Nagyon örülök neki, hogy idekerült. Az Újpest egy nagyon jó csapat, meglepetéscsapat lehet a bajnokságban, látok rá esélyt, hogy jó meccseket tudjanak bárkivel játszani. A magyar bajnokság szerintem a legerősebb a világ bajnokságai között, aki itt megállja a helyét, az bárhol máshol fog tudni játszani.
- Kanyarodjunk vissza a Honvédhoz. Mennyi esélyt látsz arra, hogy idén is (2002-höz és 2004-hez hasonlóan) 2006-ban is Budapest rendezze az Euroliga négyes döntőjét, másrészt mennyi esélye van a Honvédnak nyerni egy kulcsjátékos, Szívós Márton távozásával?
- Annak ellenére, hogy Marci elment Olaszországba, a csapat nem gyengült, csak más stratégiát kellett választanunk, ami hol bejön, hol kevésbé jön be, de nagy kudarcot még nem vallottunk. Nagyon az elején vagyunk, de úgy gondolom, a csapatnak kezd összeállni ez az újabb fajta játékstílusa, amit köszönhetünk az új szabályoknak, amiket most hoztak. Hozzá kell még minden csapatnak szoknia. A tippem az, hogy valahol Horvátországban lesz megrendezve az Euroliga döntője. Hogy mennyi esélyünk van? Papíron nagyon sok esélyt adnak nekünk, mert az utóbbi négy évben mindig döntős volt ez a csapat, de csak egyszer tudtunk nyerni. Bízok benne, hogy ez a szezon ismét azzal zárul, hogy meg tudjuk nyerni az Euroligát.
- Mit gondolsz az új szabályokról?
- Mindenképpen egy gyorsabb, pörgősebb vízilabda lesz több lövéssel, több góllal, és keményebb fizikai felkészülést is igényel ez az új játék. Nekem tetszik.
- Kapusként örülsz, hogy nem négy, hanem öt méterről dobják a büntetőket?
- Ha e közül a kettő közül kell választani, azt mondom, inkább öt méterről lőjék, de a szabaddobást már nem hét, hanem öt méterről rá lehet lőni, amit nem könnyű nemzetközi szinten védeni. Ezek új szabályok, változtatni nem tudunk rajtuk, csak ezekkel a feltételekkel játszani.
- Szüleid hogyan fogadták, hogy a magyar válogatottban léptél pályára 2003 után?
- Büszkék voltak nagyon. Mindenképpen büszkeséggel töltöttem el anyukámat, hogy ez sikerült, és utána sikerült világbajnokságot és olimpiát nyerni, a Honvéddal Euroligát nyerni. Hatalmas öröm egy szülőnek, ha a gyereke olyan dolgokat visz véghez, amelyről gyerekkorában még csak álmodott.
- Meddig szeretnéd folytatni a vízilabdát?
- Azt mondják, hogy a kapusok sokáig bírják, én még nagyjából öt évet szeretnék lehúzni a vízilabdában, de ez azon múlik, hogy hogyan fogom érezni, és milyen lehetőségeket kapok majd az élettől.
- A szabadidődben mit csinálsz?
- A szabadidőmet többnyire a gyerekeimmel töltöm, főleg, ha van egy egész napom. Nagyon szeretek kikapcsolódni, és elkezdtek érdekelni a spirituális dolgok is, amik egy teljesen új világot nyitottak meg előttem. Ezekkel addig fogok foglalkozni, amíg úgy érzem, hogy eleget nem tudok róluk.
Dúró József
|