Előre, mint a tank!
Carpathia 2005.12.03. 01:10
Fáradt vagyok. Tényleg. Fizikailag is, szellemileg főleg. Lefekszem az ágyamra háttal. Nézem a plafont. Fehér. Aztán a falat. Barackszínű. Tudod, az milyen? Ja. Bugyirózsaszín. Igen, ez tényleg jobb szó rá. Hát a világot annyira nem látom rózsaszínben. Úgyhogy inkább lehunyom a szemem.
Forog velem a világ. Csukott szemekkel is érzem. Akkor érez ilyet az ember, ha úgy érzi, amit tesz, az hiábavaló. Hiábavaló, mert jó a szándék, mégis rossznak vélik. Alantasnak. Bizalomhiány. Néhány emberöltő alatt. Közöny. Ide jutott a társadalom. Nem tudom, tudatosan nem veszik észre az emberek a jó szándékot? Vagy már ennyire érzéketlenné vált a világ? Fájdalmasan állapítod meg: igen, idáig süllyedt a világ.
És már-már könnybe lábadna a szemed, mikor villámlik. Csukott szemmel is látod. Kétségbe esni mindenki tud. De neked nem szabad! Nem! Csak kőkeményen! Tiszta szívvel is lehet kőkeményen. Hisz az igazság nem alkuszik! Gyerünk, csináld! Kelj fel! Ne gondolkodj! Hiábavaló? Nem az! Minden szónak, tettnek kihatása van a jövőre. Befektetés a jövőbe. Minden emberi kapcsolat a jövőben kamatostul fizet!
Fáradt vagy? Mitől lennél már fáradt? Kifogás! Gyenge vagy maximum! Akkor meg edzeni kell! Csak kőkeményen! Előre, mint a tank!
Dúró József
|