Az utolsó magyar
Carpathia 2006.09.11. 11:15
Hallgattam az Ismerős Arcok Szélbe kiáltok című dalát, és elgondolkodtam. Ugyan még nem halt meg az utolsó magyar, de félek, nem soká eljő ez az idő is. Hamarabb, mint hinnénk. Ülhetünk sörsátorban és szidhatjuk a komcsikat, elmehetünk koncertre pogózni, énekelhetünk revizionista dalokat, de ettől még nem leszünk magyarok a szó olyan értelmében, hogy ha kell, életemet a többiek életéért áldozzam.
Voltak ilyen emberek, s néhányan közülük még most is köztünk élnek. Elég csak Wittner Máriára, Rácz Sanyi bácsira vagy a tavaly elhunyt Pongrátz Gergely bácsira gondolni. De ők is öregednek sajnos. És velük kiveszőben van mindaz, amit én magyar szellemiségnek hívok. A feltétlen engedelmesség a belső parancs felé. Engedelmeskedni hazám hívó szavának, akár éltemet adni azért, hogy a többi magyar élhessen. Azt hiszem, akár Fidesz, akár MSZP, akár kutyafüle-macskafarka, néhány év múlva "jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar." Na, erre kéne rájönni és tenni valamit. Nem csak néha részegen zúzni meg szidni a komcsikat.
|