Hazafel
Carpathia 2006.06.01. 01:00
Stt az g. Kihaltak az utck. Csak nhny lmpa vilgt a brhzak ablakain t. Elkezd esni. Autk rohannak a hdon t. reg villamos hz el elttem. Az utols ma este. is aludni tr. A vezetjt vrja a felesg, a gyerekek mr gyban vannak. Bke s csend. Harmnia.
Elindulok n is lassan hazafel. Kzben egyre jobban esik az es. Tcsba lpek, bal cipm bnja. Ingzsebembe nylok egy szivar s egy ngyjt utn. Koppan a szivar vge a dobozon. Aztn elhzom az orrom eltt. Istenem, ez a kvillat… s ez az z… Komtosan haladok csak. Nem srgs. Ma este semmi sem az. Hogy mirt? J krds. Nem tudom. Kinn az utcn, mgis otthon. Mirt lehet ez? Teljes harmnia a klvilggal. Vagy inkbb a klvilg megsznse? Kilps egy pillanatra ebbl a vilgbl? Ki tudja. Egy biztos. Odafentrl szlt valaki. Fentrl? Nem. Melllem. Itt van velem. Megknlnm egy szivarral, de tudom, hogy nem dohnyzik. J rzs tudni, hogy akkor sem vagyok egyedl, ha ez kvlrl gy ltszik is. Emlkszem, mikor elszr tallkoztunk. Semmit nem vltozott azta. Bezzeg n. Br taln j irnyba is. Egyszer a mlt szzadban egy nlam okosabb ember azt rta: „Hsz esztendm hatalom”. Lehet benne valami. Br az vhez kpest semmi. Az a Hatalom nem fldi. Az annl sokkal nagyobb. Sztlanul stlunk a Vmhz krton, lassan feltnik balra a Nemzeti Mzeum a Klvin tr tlsarkban. Lekssk az utols metrt. Felfel a mozglpcsn azon tndm, mirt van most velem. Kivltsg ez? Vagy msnak nincs r jobban szksge? De hamar rjvk, nem szabad evilgi dolgokban gondolkozni. az Egy s mgis a Minden. benne lehetnk csak Egyek. Maga a Tkletessg.
Itt is vagyunk az Astorinl. Albbhagy az es is. Megllunk a buszmegllban. jszakai jratra vrunk. Furcsa, hogy rajtunk kvl senki nincs a megllban. Elveszek mg egy szivart. Az utolst a dobozbl. Meggyjtani azonban mr nincs idm. Feldbrg az jszakai busz. Bell a megllba, felszllunk r. res a busz. Biztos Budapesten jrok? s 2006-ban? csak mosolyog rm. Tudja, amit n mg nem. Gyorsan halad a busz. s meglepen halkan. Szinte zajtalanul. Nha egy-egy tcsba hajtva csobban a vz, de a motor nem zrg. Blaha, Keleti. Nem ll meg. Fura. „Stadionok kvetkezik”. Felllok, jelzek. titrsam mg mindig csak mosolyog. Leszllok, az ajtk zrulnak. Intek. Hirtelen tele lesz a busz. Ismeretlen arcok. Elindulok a Hungria fel. Hsz mter a meglltl. A sarkon htranzek, de a busz mr sehol. Feltekintek az gre. S ott megy a Tejton. Most rtem meg, min mosolyogtl. Az gbe visz a busz. Nem baj. Legkzelebb nem szllok le ilyen korn. S akkor taln hazarek
|