Hirotada Ototake: Senki sem tökéletes, 1998.
Azon nem lehet segíteni, ha az emberek első pillanatban meglepődnek, de ez az érzés később elmúlhat, a további idegenekdést semmi sem indokolja. Arra, hogy eltüntessük szellemi korlátainkat a közelség érzésének megtartása mellett azt gondolom, szükséges hagyni a másik embert, hogy önmaga lehessen. Mások elfogadásának szándéka saját értékeink ismeretével kezdődik, mellyel élni kell. Az ajándékba kapott élet kiteljesítésére kell törekednünk. Nekem ahelyett, hogy mindenem meglett volna, szinte mindenem hiányzott. Csalódást kellett volna okoznom szüleimnek, hiszen olyan gyerek voltam, aki a legminimálisabb elvárásoknak sem tudott megfelelni. Ez a feltételezés azonban helytelennek bizonyult. Szüleim nem törődtek fogyatékosságommal. Segítettek és látták, hogy minden napját élvezem az életemnek. Barátaimmal körülvéve jövök-megyek és boldog vagyok. Hiszen tudom, "Senki sem tökéletes". Vannak egészséges emberek, mégis sötét kétsébeesésben élik le az életüket. Mások pedig annak ellenére, hogy se kezük, se lábuk , félelem nélkül néznek szembe a világgal. A fogyatékosságnak semmi köze az egészséghez. Könyvemet ajánlom mindenkinek, aki nyitott az emberi érzések iránt, ajánlom mindenkinek, akit érdekel egy másvilág, ami tulajdonképpen csak külsőségekben más.
Trivium Kiadó, 2001. 206 oldal |