Boldogságomat nehéz szavakban kifejezni, de talán azok érezhetik ezt az érzést, akik már átéltek hasonlókat. Mennyire furcsa, hogy az ember milyen sok nehézségen és megpróbáltatáson eshet át, mégis előfordulhat, hogy tud Boldog lenni. De ha belegondolunk nem olyan nehéz erre a válasz. Egyszerűen azért, mert jó adni. Jó érzés adni másoknak és jó érzés cselekedni másokért. Nekem az a célom, hogy legjobb tudásom szerint fejleszthessek az embereken. Gondolkodásukon és szemléletükön. Óriási Boldogság, ha ezt megtehetem, pláne, ha minél több emberrel. Ezért Szent számomra, ez a nagy és nemes cél ami hajt bennünket, mert ezek a célok azok is, amik elviselhetővé teszik a sok megpróbáltatást, ami ér minket a tevékenységünk közben, vagy ér minket akár az egész életünkben.

Egy példával szeretnék előrukkolni. Tegnap, amikor hasonló okokból leveleztem, valakitől egy obszcén kifejezésekkel tarkított levelet kaptam. Szokásosan lehurrogta a Jobbikot, munkakerülőnek, tőle idézvén (kicsit finomítva kifejezésén) „hímvesszőnek” nevezett, velünk összefüggésben hataloméhes emberekről beszélt, és el tudom képzelni, hogy ennek az embernek a szemében maguk voltunk az ördögök. Ugye milyen érdekes ezt látni? Pedig sok ember így van ezzel. Igen, Te, aki ezt olvasod, és én vagyunk az ördögök. Ezután a levele után, egy olyan levéllel válaszoltam neki, amiben kedvesen megszólítottam, örömömet fejeztem ki, hogy írt nekem, és leírtam azt, hogy mi mit is képviselünk valójában és mi a célunk.  Végül úgy köszöntem el tőle, hogy sok sikert kívánok, és minden jót kívánok az életében. Szerintem ez az ember, amikor ezt a levelet megkapta megdöbbent. Megdöbbent, mert nem erre számított. Arra számított, hogy vagy nem válaszolok, vagy pedig egy hasonló stílusban írt levéllel visszatámadok, és elmondom mindennek. De nem ez történt. Ehelyett kapott egy szívélyes, kedves, jó kívánságokkal tarkított levelet, ami teljesen ellentétje az övének. Ez az ember remélem, hogy abban a pillanatban elgondolkozott. Elgondolkozott erről a világról, elgondolkozott rólunk, és talán fejlődött is valamennyit. Még ha nem is sokat, de legalább az élet egyik fontos szeletéből részesülhetett. Megtapasztalhatott egy olyan élményt, amit szerintem másoktól nem fog megtapasztalni. Boldog voltam, hogy ezt megtehettem, és Boldog voltam, hogy egy olyan embernek mutathattam magunkból többet, aki biztos, hogy egy jó ideig nem fog ránk szavazni. Nem ez érdekelt, amikor a levelet írtam. Az érdekelt, hogy megdöbbenjen, és tudja: Nem volt igaza.

Sok mindent eltűrök, de azt nem, hogy amikor ebben a világban mindenki áttapos a másikon, az emberek kapzsiak, és ahogy ez a nő is írta, hataloméhesek, akkor minket kiáltson ki gonosznak. Azok a gonoszak, akik változtatni akarnak ezen? Azok a gonoszak, akik egy jobb világért küzdenek? Most már ő is tudja, hogy ez nem így van.

Jézus azt mondta: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Mint mindig, most is igaza volt. Ha bármikor szidalmaznak, megbántanak, szitkokat szórnak ránk, nem ugyanezekkel kell visszaválaszolnunk, hiszen miben leszünk mi különbek, és mivel fogjuk szolgálni az ő fejlődését? Semmivel. Arról nem is beszélve, hogy sosem fogjuk meggyőzni a másik felet. Ehelyett szellemi táplálékkal kell válaszolnunk, amit egyben Szeretettel is kell tennünk. Ezt szimbolizálja Jézus mondásában a kenyér. Csak is ezzel fogjuk elérni a célunkat, és ezzel fogjuk megdöbbenteni, meggyőzni, és elgondolkodtatni a másikat. Mert a harag és a gyűlölet semmit, de a Szeretet mindent felold.

Boldog vagyok, mert mindezek mellett sokszor aprónak látszó vagy akár sok erőfeszítést igénylő munkákkal, apró, vagy talán nagy örömöket adhatok az embereknek. Jó érzés ezért dolgozni, jó érzés másokért tevékenykedni. Szeretem ezt az érzést, Szeretek adni! Szeretek ezért a Nemzetért és ezért a közösségért tenni. Örülök, hogy elindult valami itt helyileg, az én városomban (kerületemben) is, és ezekből a legtöbbet tudom és tudjuk megmutatni az itt élőknek. Hajt a Cél, hajt az Igazság, és hajt a Szeretet. És mivel ezek hajtanak, sosem fogok elfáradni, sosem fogom ezt abbahagyni, és sosem fogom feladni. Tudom, hogy ez veletek is így van. Nem hiába jöttünk a Földnek eme részére, és hiszem, hogy nekünk küldetésünk van!

Egyik kedvenc idézettemmel zárnám soraimat, mely egyben hű is írásom címéhez. Talán egy páran már ismeritek és láttátok is tőlem, de még mindig örökérvényű:

"Hivatásod legyen: Élni másokért, s mások boldogságában keresni a magadét."

Szeretlek Titeket, köszönöm Neked Istenem, hogy ide születtem!