Mit mond ma a Gonosz? Ugyanezt. A Gonosz nem változott. A Gonosz ma is azt mondja, nem lehet az embert szabadságában korlátozni. Isten sem teheti meg, az állam sem teheti meg, senkinek és semminek a törvényei nem tehetik meg. Az ember pedig… Az ember pedig marad gyenge és bűnös. Vagy talán mégsem. Az ember jellemén egy pillanat alatt nem változtathatunk, az ember „döntéseit” egy pillanat alatt nem befolyásolhatjuk. Az úgynevezett döntés nem döntés. Az úgynevezett döntés az ősök és a környezet, az addig élet következménye. Másképp nem dönthetne az ember. Mi kell, hogy „döntése” jó döntés legyen? Két dolgot tehetünk: változtatunk a génjein vagy a környezetén. A géneken nem változtathatunk – szembe mennénk a természet és Isten törvényeivel. A környezet az, amin tudunk változtatni. Az esetlen és gyenge ember számára – amely képes lenne sokkal többre – lehet jobb utat kijelölni. Hosszú idő alatt, kemény, szívós, következetes munkával, de lehet jobb utat adni elé.

A Gonosz biológiai szükségleteinek kielégítésére nevelte az embert. De ez is hosszú idő volt. Az emberek nagy tömegben könnyebben befolyásolhatók. De az ember képes arra, hogy társadalomban, törvények szerint éljen, alkosson. Amely törvények lehet, hogy korlátozzák egyéni szabadságát, de közvetve saját magának is jót tesz ezzel, hiszen mások között kell élnie. Társasági lényként, ahogyan Isten vagy az evolúció – kinek melyik – létrehozta. De ehhez olyan környezetet kell teremtenünk, amilyenben az emberek egymással is törődnek. Ezáltal néhány generáció (akár egy-kettő) alatt kialakulhat egy jobb társadalom. A társadalom nem tehető jóvá, de jobbá igen.

Ahhoz azonban, hogy jobbá tegyük a társadalmat, el kell söpörnünk a Gonoszt. Mert a Gonosz a teremtés óta köztünk él. Pusztít, rombol. Hitet (lám, hová jutott a keresztyénség), érzést (lám, a saját fajtánkat is megtagadjuk). A Gonosz a társadalom két legnagyobb összetartó erejét támadja: a keresztyénséget és a nacionalizmust. A keresztyénséget, mely koherens eszmerendszert fogalmazott meg a világ dolgaira, mely kétezer éve tartja magát, melyet megért az egyszerű ember, és elfilozofál rajta az elit. Mindkettő számára koherens magyarázat. De korlátozza az egyéni szabadságot a közösségért, a társadalomért, tehát a Gonosznak ellensége. A Gonosz rombolja a nacionalizmust – lássuk be, elég jól megy neki. A XIX. század folyamán kialakult négy nagy ideológia. A szocializmus, mely láttuk, hová vezet az emberi gyarlóság miatt. A konzervativizmus, mely önmagában nem tudott megfelelő válaszokat adni, ezért gyakorlatilag keresztyén ideológiává vált. A nacionalizmus, mely a társadalom egyik legfontosabb összetartó ereje lett. És végül a liberalizmus, amely semmi újat nem hozott. Illetve talán egyet mégis: a Gonosz újjáéledését.

Az újjáéledt Gonosz pedig hódít. Terjeszkedik. A társadalom gyilkosa. A Jövő gyilkosa. És köztünk él. Híveket szerez. A környezettel módosítja döntéseink előzményeit. De már dolgozik azon, hogy a génekkel is megtehesse ezt. Gyorsabban terjedjen. Mint az AIDS, úgy gyengítse le a társadalmat. Ne legyen ellenálló képesség. Jól kitalált dolog ez, nemde? Csakhogy történt valami, amire nem számított a Gonosz: a nacionalizmus révén ellenszer került a halálos kórral szemben a társadalom kezébe.

Dúró József