Istennel az ton
Carpathia 2005.09.09. 19:12
Utazz egyszer gy vonaton, hogy a tjat nzed, bambulod, elmerengsz a messzesgbe. Pr perc utn azon kapod magad, hogy a gondolataid messze jrnak. Valahol tvol. A dombok kzben egymst kvetik. Kikapcsolsz. Nincs klvilg. Nincs zaj. Nincs flke, nincs ls. Csak vagy. Valahol fenn. Egyre feljebb. Taln a Jistennl. Igen. Ott vagy fenn. s letekintesz. Ltod magad eltt az orszgot. A tjat. Autk rohannak. Megpillantod a vonatod is. Szalad a nagyvros fel. s mgtted megszlal a j Isten: „Nzd meg az embereket rajta!”
Nyugalom. Csend. Nhnyan megllnak egy-egy pillanatra ebben a rohan vilgban. Plys gyermek az egyik lsen. A jv. Mellette desanyja. Mosoly az arcn. Oh, szlj, anya, knyrgm, szlj jvendt! s Istenem, krlek, vigyzz a gyermekekre! k a jv. s felsr a gyerek. les hangon. Sokan felkapjk a fejket. Igen, vgre felkapjk. Figyelnek a jvre taln. Mert a jv figyelmezteti ket, ne csak a mnak ljenek. Aztn cumit kap a gyerek. Kielgti tpllkozsi sztneit. Mert az sztneire hallgat, mg nem rontotta meg a mai vilg. lni akar. s ers akar lenni. Igen. Az kell neki. ER!
Aztn odbb tekintek. Kt vods jtszik bksen. Bksen! Milyen j nekik. Anyjuk is rjuk mosolyog. A fi tolja a kisasztalon az autjt, a lny fsli a babjt. Az ember arcra kil az rm. A jv kt jabb, gondtalan tagja. Elttk az let. Semmi feladatuk, gondoln a ma embere. s mekkort tvednek! Az feladatuk hatalmas. Odalp a fi a kislnyhoz: „Gyere, jtsszunk egytt!” nzetlenl egytt jtszani. Mekkora feladat! Kzsen kezdenek jtszani. s jobban szrakoznak mindketten. Szpek vagytok egytt, gyerekek! gy tovbb! SSZETARTS!
- rted mr? – krdi tlem a Teremt.
- Igen, Uram, rtem – felelem. – Tudom, rzem, ez a mi feladatunk is. Hogy a jelenben olyan feltteleket teremtsnk, ami a jvt, az jvjket teszi szebb. De ehhez tlk kell megtanulni azt a kt dolgot, amit k, a plys s az vodsok tudnak. s hozz mg egyet, aminek vezrelni kell minket, mikor a jvt ptjk: SZERETET!
Dr Jzsef
|