A liberális gondolat központi eleme, hogy nem tehetünk különbséget jellemzők és tulajdonságok között. Vallja, hogy minden ítélet csak egyéni, szubjektív szempontok alapján jön létre, és így nem léteznek egyetemes értékek. Ez a szemlélet láthatóan szembe megy tehát minden emberi erkölcsi tapasztalatnak feltételezett alapvető tézissel. Más szavakkal: tagadja bármifajta valós lelkiismeret létét, és azt pusztán a kényszerű emberi erkölcsi dogmák hatásának tartja. Mindez jogos logikai kiindulópont lehetne egy olyan világban, amelyben nincsenek összefüggések, és nincsenek kapcsolatok az egyes, a liberalizmus által a szubjektív érzékelés alanyának tartott egyének között. Mindez egyébként a másik alaptétele ennek a világelvnek: azt állítja, nincsenek nagyobb kapcsolatok, csupán egyének halmaza a világ.

Egy antiliberális, értékelvű világkép azonban szükségképpen abból indul ki, hogy igenis kapcsolatok halmaza tárható fel az egyes "egyének" között; s így, mint megláthatjuk, közös értékek találhatóak közöttük. Már azt is bajos lenne megmagyarázni, hogy a liberalizmus által axiómaként felhasznált egyén ki vagy mi is valójában. Az antiliberális gondolkodás egyszerű választ ad a kérdésre: nem határozható meg az egyén pontos leírása, mert a valóságban nincsenek független létező dolgok, a többitől függetlenül létező egyének. A világban minden létező bonyolult kapcsolatban van egymással, és az ember, mint az egész egy része, éppen ezen kapcsolatok által változik folyamatosan, és alakítja ki saját belső személyiségét. Ez teremt lehetőséget arra az értékelvű gondolkodónak, hogy azt mondhassa, a szubjektív értékítéleteket is az eredendő értékismeretek hozzák létre. Abban a világban pedig, ahol van kapcsolat az értékeket meghatározók között, s így vannak összefüggések a világ különböző jellemzői között, tudunk olyan abszolút értékrangsort alkotni, mely egy adott célhoz tartozik.

Van, és egyre inkább van értelme jóról, szépről, igazságról, tisztességről, becsületről beszélni még eme "liberális korban" is; mert van értelmük ezen szavaknak, és hátterükben egy közös cél felé vezető út jellemzői jelennek meg. Nem mást nézünk mindannyian, hanem ugyanazt, más helyről. Szükséges, hogy az értékek tisztessége és becsülete, és ezek az értékek életünk minden színterében jelen legyenek, és ezek határozzák meg életünket. Szükséges, hogy szembe menve a kor divatjával keressük az értékes tulajdonságokat. Akkor, ha öntudatosabban, tehát szabadabban, boldogabban akarjuk létünket folytatni; a félelmekkel teli szenvedés útja helyett.

Kóbor János