Tegnap kellemetlen élmény ért. Találkoztam néhány emberrel, akik úgy vélték, nemzetünk és emberiségünk ügyét úgy szolgáljuk legjobban, ha neki leromboljuk eddig oly nagyon védett tisztaságunkat, ha hazudunk, ha a jog asztalát borítjuk rá az igazság asztalára. Ma este találkozom néhány ezer emberrel, akik úgy vélik, nemzetünk és emberiségünk ügyét úgy szolgáljuk legjobban, ha tiltakozunk, ha hőzöngünk, ha szidjuk embertársainkat, utána meg persze csendben elvonulunk jól felépített kis bunkerünkbe, és figyeljük aznapi tevékenységünk eredményét.

Régóta kiált már bennem a lelkiismeret: nem, ez így nem jó!! Építsetek hidakat emberek! Ezzel tudtok igazán jót tenni ezzel a világgal! Ha csak egy embert felemeltek ezalatt a pár év alatt, ha csak önmagatokat felemelitek, már nagyon sokat tettetek! S ha mindezután, s mindemellett felemelitek egy társatokat is, és elhozzátok őt a nyitott tenyerűek közé, akkor sokkal többet tesztek, mint haraggal és gyűlölettel! Akkor egész biztos, hogy pár év, és már a miértje sem lesz meg a haragnak, a hőzöngésnek, és akkor végre nemzetünket is elkezdhetjük felemelni!