Azt hitt�k, f�ln�nk kell t�le. F�ln�nk, mert sokkal er�sebb, mint mi, mert l�t �s tud mindent, mik�zben mi csak �ssze-vissza keresg�l�nk, agg�dunk, �s k�ts�gbees�nk. Azt hitt�k, tartanunk kell t�le, mert k�rdezni fog, mert les�jthat, �s felemelhet. S�rtunk, mikor el�tte voltunk. S�rtunk, mert ez az ember csak mosolygott, �s szemei minden elk�pzelhet� szereteten t�l�rad�an ragyogtak r�nk. �s mi nem �rtett�k mi�rt, �s ez f�jt..

Azt hitt�k, haragudni fog, �s b�ntetni. De � csak �r�lt nek�nk, �s hatalmas er�t adott l�t�vel, l�ny�vel. Meg�rtett�k, hogy mi b�ntetj�k saj�t �nmagunkat. Meg�rtett�k, hogy minden szenved�s�nket �nmagunk okozzuk, saj�t bels� lelkiismeret�nk k�nyszer�t erre minket, mert val�j�ban saj�t tetteinkt�l f�l�nk – val�j�ban a k�nny� �tt�l f�l�nk, pedig a neh�z �t ragyog mindig. L�ttuk �t, �s nek�nk t�bb� nem volt m�r kedv�nk m�soknak, �s �nmagunknak �rtani. Nem, �gy nem, �gy t�bb� nem.. Valamit meg�rtett�nk, �s ehhez el�g volt csak megl�tni �t.

“�ljetek �gy, hogy mindig a Napba tudjatok n�zni. A Nap fent s�t, �s ragyog, er�t ad, �s meleg�t, ha m�r felemelted fejed, sugarai megtiszt�tj�k arcodat, �s t�bb� nem fogsz lefel� tekinteni.” Mindig b�tor�tott minket, �j er�t hozott, �j vil�got. Mindig k�sz volt, �s mindig er�s, b�r nem volt semmije, �s zajlott k�r�l�tte az �let. T�madt�k, b�ntott�k, de � mindig k�sz volt szemben�zni az �j helyzetekkel. Annak �lt, amit tan�tott. “A k�ls� mindig v�ltozik, erre k�sz�lj fel. A lelket �p�tsd, mert az �r�k.” Mindig mosolygott. Ez az ember megmutatta, hogy lehet �gy is. Ez az ember mindent megv�ltoztatott. Mi�ta ismerem, nekem t�bb� nincs jogom se f�radtnak, se rossznak lennem.

Aki b�ntja, engem b�nt. B�nt, b�r mindez semmis�g ahhoz k�pest, ami � maga mondott �s cselekedett. Mert � mondta ezt: “ha b�ntanak t�ged, engem b�ntanak.” �gy, ezzel a teherrel, nekem nincs t�bb� jogom megb�ntottnak, vagy �ldozatnak lennem.

Menj be a templomba egyed�l, mikor senki nincs ott. Ha van olyan, akivel egy vagy, vidd �t is, hisz egyek vagytok. N�zz r� a szoborra. L�sd �t. Tudd, hogy t�nyleg t�ged figyel most. Tudd, hogy mindaz igaz, amit itt le�rtam. �rezni, �s l�tni fogod �t. Pont �gy, ahogy � �rez, �s l�t t�ged minden pillanatban. Old�dj fel benne, �s m�g �lsz, add tov�bb a h�rt. Kezd�dj�n el itt, kezd�dj�n el most. Ez az ember csak test�t �rzi, mi itt tartja �t; d�sze, kincse, j� ruh�ja nem volt soha. �s megy, �s csak megy, szakad�kon, hegyeken �t, mint aki soha nem f�rad el, �s n�ha meg�ll, �s visszan�z nevetve, kez�t ny�jtva, hogy menj�nk vele, menj�nk, el�re t�retlen. Nincs m�r er�, mely lebesz�lhetne arr�l, hogy vele menjek. “Mert az �n ig�m gy�ny�r�s�ges, �s az �n terhem k�nny�.”

                                                    K�bor J�nos