Sz�pen lassan elcsendesedik a kocsma. A kocsma, mely ny�zsg� mindig. �s ami ny�zsg�tt m�g nem is oly r�gen. F�radt vagyok. A poharam m�g mindig �res. Valami csukly�s alak t�nik fel az ajt�ban. Nem t�l bizalomgerjeszt�. S�t�t alak. L�tom v�res szemeiben, hogy nem �lvezi, amit csin�l. Mert nem ad soha. Mindig csak elvesz. Fel�m indul. A jelenl�v�k fesz�lten figyelnek. Intek a pinc�rnek kedvesen. Aranyos, de szigor�, id�s �r a pinc�r. � a tulajdonosa a helynek. J�ban vagyok vele. Bort k�rek a poharamba. Felt�nik egy l�ny is az �reg m�g�tt. Milyen sz�p l�ny. T�lt a poharamba. Sz�n�ltig. Azt�n t�vozik. De l�tjuk majd m�g egym�st. Elkezdem kortyolgatni a bort. �s k�zben adok annak, aki az asztalomhoz �l. � is t�lt�dj�n fel. Ez �gy megy n�lam.

Addig megy ez �gy, m�g ebben az �let nev� kocsm�ban az az Isten nev� b�jos �reg b�csi ad nekem az �let bor�b�l. M�g � ad nekem, �n is adok m�soknak. Mi lesz azt�n? Z�r�rakor k�rem a szml�t, fizetek, beintek annak a csukly�s, kasz�s idi�t�nak, akit Hal�l n�ven ismernek, �s elmegyek a j� Istennel hozz�. �s n�la megv�rom azokat, akik ittak valaha a boromb�l…

D�r� J�zsef