Határok? Gúnyhatárok? És? A Haza attól még nem ugyanaz? Dehogynem. A Haza nem attól változik, változnak-e a határok. Attól egy ország változik, egy állam. A Magyar Állam változott a Nagy-Trianon kastélyban. A Magyar Haza? Annak nem ártottak. A földet elvették, az ember lelkét nem tudták. Sokan azt mondják, a hazának ártanak a mostani politikusok. A hazának? Ártani? Az országnak, a népnek, annak tudnak. A hazának sokkal nehezebb. Ami bennem, benned, benne, bennünk megvan, annak nem tudnak ártani. Vagy ha igen, akkor az már elég nagy baj. Akkor az a haza gyenge. És az az ember gyenge. De míg csak egy emberben élni fog az a szó: Magyar, addig Haza is lesz.

A Haza nem egy hely, nem egy idő. A Haza egy érzés. Egy érzés, ami mindenkiben ott van, függetlenül attól, hogy ő mennyire tartja magát magyarnak. Hazája mindenkinek van, akinek lelke van. Lelke pedig mindenkinek van. Ha igyekszik is ezt eltitkolni. De legbelül, a lelke legmélyén ő is érzi, tartozik valahová. Ha máskor nem érzi, este elalvás előtt. Ilyenkor az ember átgondolja a napját, az érzéseit, a tetteit.

A Haza érzése árulkodik egy nemzetről, és ha van a nemzetnek, akkor az országról is. Hányan érzik fontosnak magukban ezt. Mert ez ösztönzi az embert – pártállástól függetlenül – arra, hogy az országért, az államért tegyen. Esetleg a Hazáért abban az értelemben, hogy mások is meglássák ennek az érzésnek az értelmét. Az érzésnek, mely otthont ad a léleknek. Ha megérti az ember, mi a Haza, utána otthon érzi magát, tudja, tartozik valahová. Az ember azt érzi, megvan a saját kis helye a világban, és megvan a dolga, feladata, amit Isten bízott reá. A Haza tehát haladás is. A Haza érzése késztet rá, hogy tegyünk az emberekért, a testvérekért. Haladjunk egy irányba egy úton, amit kikövez az a pár ember, aki a Haza érzése mellett tesz, fittyet hányva az akadályokra.

Hát hányjunk fittyet mindenre, végül is mi végre vagyunk a világon? Hogy tegyünk az emberekért. Ennek pedig a legegyszerűbb módja, hogy a Haza által vezérelve jó útra viszem az országot. A Haladás útjára…

Dúró József