Kiskorom óta istenhitben nevelkedtem és mindig érdekelt, hogy tényleg létezik-e ott fönnt, az az Öreg Úr, akit úgy hivnak, hogy a Jóisten. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor elgondolkozol, hogy miért is történik ez így… Nem találsz a kérdéseidre választ… Az ember hajlamos arra, hogy mindig mindent a szájába rágjanak, hogy akár gondolkodás nélkül is megoldja a problémáit. Csak sajnos ez nincs mindig így. A problémáidat, akadályaidat irányitani tudod. A Jóisten mindent azért ad eléd, hogy lássa mennyi kitartás és hit van benned, hogy az épp aktuális „hegyet” hogy mászod meg. Ezzel nem büntetni akar a Jóisten, csak probára tesz. „Egy hegy se lehet túl magas, és egy ösvény se túl keskeny”

Te magad irányitod a sorsod, az egész egy gondolat. Minden csak azon múlik, hogy hogyan fogod fel a dolgokat. Az akadályok tornyosulhatnak eléd, de ha benned él az igaz szeretet, a hit és a remény is akkor Te boldog ember leszel. És ezt látván a Jóisten is! Mindig törekedjünk arra, hogy a külvilág által szerzett „ruhát” le tudjuk venni és teljes egészében önmagunkat adjuk, hogy olyanok legyunk, amilyenek születésünk előtt voltunk. Persze ez azért nem megy egyik percről a másikra, ehhez szükséges az élet. Hogy a teljességhez minél közelebb jussunk. Vagyis azt csak Te döntöd el, hogy milyen uton haladsz és merre. Te kapsz egy esélyt, hogy jöhetsz erre is, de igazán rajtad múlik, hogy mit választasz.

Abban biztos vagyok, hogy minden ember valódi lelke egyszer a Jóisten része volt, aztán az már csak rajtunk földi halandókon múlik, hogy vágyunk-e újra a teljesség felé, avagy sem. Arról se feledkezzünk meg, hogy ajándékba kaptuk az életet és vele együtt rengeteg csodálatos, tiszta érzést, gondolatot. Gyönyörű a hajnal, a napocska minden nap mosolyog ránk, mindenkire, a csillagok őrzik álmunkat, kaptunk elémt, hogy gondolkodhassunk, kaptunk szabad akaratot, szeretetet, szerelmet. Meg kell értenünk, hogy honnan jöttünk, merre tartunk és kik vagyunk… Hogy kik akarunk lenni…

(Részlet egy régi cikkből)