Az atya egy kerületi megemlékezés vendége volt, tisztje pedig az volt, hogy előadást tartson, saját élete és életbölcsessége által mindazoknak, akiknek túl mély nyomott hagyott a kommunista diktatúra, és akik összegyűltek egy kis reménysugár reményében, vagy épp csak a jó társaság miatt.

Kevés ember érti igazán, sok-sok kín miért képes a legboldogabb embereket megteremteni. Miért van az, hogy sokak számára a mosoly eltűnhetetlen az arcról, még a legnagyobb nehézségek óráiban is. Ez az ember, ez az atya végigélte, ahogy papként 1946-ban terrorizmussal, összeesküvéssel megvádolják, végigélte, ahogy minden éjjel megkínozták az Andrássy út 60-ban, végigélte ahogy marhavagonokban a Gulágra szállították, végigélte, ahogy cipő nélkül meneteltették -45°-os hidegben, végigélte, ahogy halálra dolgoztatták minden nap egy tál zabkása mellett. Most 91 éves, és folyvást mosolyog, viccelődik, és mindenki számára egy az üzenete: mindez azért volt, hogy másoknak hitet adhasson.

1. Ne panaszkodj soha problémáid miatt másoknak, mert ezzel csak újra fenntartod a problémát. Beszélj és kérdezz arról, ami fontos neked, ami örömet ad. 2. Mindenben, mindenkor vannak apró örömök, találd meg őket, és örvendj nekik! 3. Akarj értékesebb, nemesebb lenni, mint a többiek, és ezt ne csak képzeld magadról, hanem minden helyzetben váltsd is valóra! 4. Keress magadnak kapaszkodót! A Jóisten mindig elérhető, benne mindig bízhatsz.

Ezek azok az alaptézisek, melyeket az atya a pokol tíz évében társaival együtt mindvégig betartott. Ez az ember végtelenül örült annak, amikor egy karácsonfaképű gyertyával, kolbászszagra emlékeztető hagymaillatú kenyérrel és kockacukorral Karácsonyozhatott társaival zárkájukban, amikor bornak képzelt szőlőpréssel áldoztathatott, amikor együtt énekelhetett a többiekkel. Hazatért, és nem gyűlöl senkit.

Tanuljunk tőle, és legyünk alázatosak. Ez az ember tudja miért fontos élni, és mennyi szépséggel is van tele a világ. Ez a bátorság. Ezt kimondani, ennyi szenvedés után.