Hallhatunk híreket például arról, hogy Budapest IX. kerületi közgyűlésében felbomlott az addig kormányzó MSZP-SZDSZ koalíció, és hogy a kerület SZDSZ-es polgármestere Fidesz által jelölt személyt ültetne az alpolgármesteri székbe. Ráadásul csak a Fidesz és az SZDSZ együtt fogadta el a kerület költségvetését. A legújabb hírek szerint pedig az MSZP a kerület új vezetésének az SZDSZ-t és a Fidesz-t tartja.

 Igaz, ez helyi szinten történt, de sajnos effajta összekacsintások nem csak helyi szinten, hanem már az Országgyűlésben is előfordulnak.

 A Fidesz és az SZDSZ ugyanis együtt fog szavazni az adóügyekben és az ügynöktörvény kapcsán is, de ami a legérdekesebb, hogy mindegyik ügyben kiszorítva az MSZP-t, tehát az MSZP álláspontjával ellentétesen szavaznak és működnek együtt. Ez azért érdekes, mert egyfajta előjele lehet egy Fidesz-SZDSZ együttműködésnek. Természetesen nem mondom azt, hogy ez meg is valósulhat, de nem árt, ha odafigyelünk az effajta jelenségekre.

A Fidesz elnökétől, Orbán Viktortól is érdekes nyilatkozatok hangzottak el.

Először is egyre kevésbé ismerhető fel, hogy valóban egy jobboldali vagy nemzeti érzelmű politikus testesülne meg benne, egyre kevesebbszer láthatunk erre utaló jeleket, viszont ezzel szemben valóban a Kádár érára jellemző szóhasználatokat vehetünk észre Orbán új szókincsében. Természetesen nem baj, ha meg akar szólítani egy bizonyos választói réteget ezekkel az üzenetekkel, de ez még nem jelenti azt, hogy hanyagolni kell mellőle a sajátosan nemzeti, jobboldali értékrendet hordozó jelszavakat, üzeneteket és tetteket.

 Mindezek még eltörpülnek a pár héttel ezelőtt történt események mellett. Magyarországra utazott ugyanis az izraeli külügyminiszter Silvan Salom, aki többek között Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral is találkozott. Gyurcsány a tőle megszokható módon behódolt a köztudottan rasszista és elnyomó állam külügyminiszterének, például olyan kijelentést téve, hogy az izraeli gazdasági befolyást növelni kell Magyarországon. Mindenesetre ez nem meglepő tőle.

Annál meglepőbb viszont az, ami az Orbán Viktorral történt megbeszélésén történt. A Fidesz elnöke kijelentette, hogy Izrael partnerként számíthat a Fideszre, és hogy Izrael biztonságát tekinti az egyik legfontosabb kérdésnek a közel-keleti térség biztonságához vezető úton. Érdekes nyilatkozat. Mintha az SZDSZ valamelyik vezetőjétől hallottuk volna. Érdekes viszont főleg annak a pártnak az elnökétől, amelynek médiája eddig erősen palesztin barát arcot próbált mutatni.

Hiszen ez nyíltan szembefordulás a palesztinok ügyével, akiket izraeli katonák és tankok tartanak megszállás alatt. Szomorú, hogy az ő biztonságuk már egyeseknek nem számít. A meglepő nyilatkozatoknak azonban ezzel nem volt vége.
Silvan Salom meghívta Izraelbe Orbán Viktort, a volt miniszterelnök pedig örömtelien fogadta el a meghívást és közölte, hogy amint tud, eleget tesz a meghívásnak. Tehát Antall József 1991-es látogatása óta, először láthatunk magyar jobboldali vezetőt Izraelben. Egy olyan államban, ahol köztudottan megvetik a kereszténységet, és ahol elnyomatás alatt tartanak egy másik népet olyan módszerekkel, amelyeket még a nácik alkalmaztak annak idején. Ennek az államnak pedig egy háborús bűnös a miniszterelnöke.

Itt kilyukadunk a megbeszélés következő részletére. Orbán Viktor azt mondta, hogy szeretnének szorosabb kapcsolatot kiépíteni a Likuddal - a jelenlegi izraeli kormánykoalíció nagyobbik pártjával -, amelyet természetes politikai partnernek tekintenek. Ezen régóta dolgoznak, tette hozzá. Vagyis Ariel Saron izraeli miniszterelnök pártjával működnének együtt. Megdöbbentő, de idáig jutott a Fidesz.

Viszont ezek a történések bizonyítják, hogy szükség van radikális pártra is a politikai palettán, sőt a Parlamentben is, mert a Fidesz nem képviseli azokat az értékrendeket, amiket mi nemzetben gondolkodó, radikális magyarok vallunk.

A Fidesz gesztusai baloldalra pedig mindenképpen elgondolkoztatóak. Hogyan juthatott egy párt a szélsőséges liberalizmustól, a jobboldaliságon át egészen a neokádárista és Izrael-barát szóhasználatokig. Leszögezhetjük, hogy egy párt sem képes arra, hogy összefogjon egy tábort, amely liberálisokból, nemzeti radikálisokból, baloldaliakból és egyéb politikai csoportokból áll. Ez lehetetlenség, nem lehet mindenkinek megfelelni. Ráadásul, ha az emberek nem tudnak más pártra szavazni a jobboldalon és mondjuk nem szeretik a Fideszt, akkor vagy nem mennek el szavazni, vagy pedig az MSZP-SZDSZ-re adják voksukat választhatóság híján.

A Fidesz e tekintetben rossz úton jár, és erről az útról le kell térnie, csak nehogy egy 2006-os kudarc késztesse őket erre.

Szilvágyi András