Nyugalom. Csend. N�h�nyan meg�llnak egy-egy pillanatra ebben a rohan� vil�gban. P�ly�s gyermek az egyik �l�sen. A j�v�. Mellette �desanyja. Mosoly az arc�n. Oh, sz�lj, anya, k�ny�rg�m, sz�lj j�vend�t! �s Istenem, k�rlek, vigy�zz a gyermekekre! �k a j�v�. �s fels�r a gyerek. �les hangon. Sokan felkapj�k a fej�ket. Igen, v�gre felkapj�k. Figyelnek a j�v�re tal�n. Mert a j�v� figyelmezteti �ket, ne csak a m�nak �ljenek. Azt�n cumit kap a gyerek. Kiel�g�ti t�pl�lkoz�si �szt�neit. Mert � az �szt�neire hallgat, m�g nem rontotta meg a mai vil�g. � �lni akar. �s er�s akar lenni. Igen. Az kell neki. ER�!

Azt�n od�bb tekintek. K�t �vod�s j�tszik b�k�sen. B�k�sen! Milyen j� nekik. Anyjuk is r�juk mosolyog. A fi� tolja a kisasztalon az aut�j�t, a l�ny f�s�li a bab�j�t. Az ember arc�ra ki�l az �r�m. A j�v� k�t �jabb, gondtalan tagja. El�tt�k az �let. Semmi feladatuk, gondoln� a ma embere. �s mekkor�t t�vednek! Az � feladatuk hatalmas. Odal�p a fi� a kisl�nyhoz: „Gyere, j�tsszunk egy�tt!” �nzetlen�l egy�tt j�tszani. Mekkora feladat! K�z�sen kezdenek j�tszani. �s jobban sz�rakoznak mindketten. Sz�pek vagytok egy�tt, gyerekek! �gy tov�bb! �SSZETART�S!

-  �rted m�r? – k�rdi t�lem a Teremt�.

- Igen, Uram, �rtem – felelem. – Tudom, �rzem, ez a mi feladatunk is. Hogy a jelenben olyan felt�teleket teremts�nk, ami a j�v�t, az � j�v�j�ket teszi szebb�. De ehhez t�l�k kell megtanulni azt a k�t dolgot, amit �k, a p�ly�s �s az �vod�sok tudnak. �s hozz� m�g egyet, aminek vez�relni kell minket, mikor a j�v�t �p�tj�k: SZERETET!

D�r� J�zsef