Szabó Dezső: Az elsodort falu, 1919

A regény voltaképpen öt-öt fejezetből álló trilógia. Az első rész azokat a kiegyezés utáni történelmi, társadalmi és közérzületi tényezőket mutatja be, amelyek a magyarságot szinte végzetszerűen belesodorták a világháborúba. A második a nemzet elvérzésének infernális tablója, míg az utolsó rész a jövő útjának keresése, a nemzeti forradalomé és a föltámadás reménységéé. A regény nagy lélegzetű társadalmi tablója, pacifizmusa, s az uralkodó osztályok kritikája mellett egyben szélső individualista, parasztromantikus, harmadik utas ideológiájának foglalata is. Egy falu földbirtokos (Böjthéék) és papi (Farczádyék) családjának alakjait megrajzolva bizonygatja: a magyar falut, a magyar népet, a magyar fajt urai kiszolgáltatták a zsidó és német kizsákmányolásnak, s a fővárosi értelmiség is csak ezt szolgálja. A menekvést Böjthe János alakjába és programjába sűríti: a rohamos kapitalizálódással szemben csellel vagy erőszakkal vissza kell állítani a falu feudális rendjét, melyben úr és paraszt patriarkális viszonyok között megelégedéssel élhet. Az alapvetően reakciós regényt újszerűnek ható gondolati és nyelvi ereje, nagy könyvsikerré tették. A magyar faj védelme egyet jelent számára a paraszti érdekek szolgálatával. Szabó Dezső szerint a magyarságnak egyformán tragédiája a liberalizmus, a kapitalizmus és a szocializmus, melyekre e faj éretlen. A magyarságnak nem szabadversenyre és demokráciára van szüksége, hanem faji diktatúrára. Íróilag ezeket a reakciós eszméket rendkívül zsúfolt nyelven, szinte végtelen ötlet- és képkazdagsággal képviseli írásában; prófétikus látása, váteszi hangja, a pamflet ízű fejtegetés és humor, expresszionista ihletésű, költői lendületű prózája hatalmas nyelvi erőtől duzzad.

Püski, 1999. 419 oldal, 1680 Ft