Most, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc megünneplését követően és kevesebb, mint egy hónappal az országgyűlési választások előtt fel kell tennünk a kérdést: hol tart ma a magyarság, milyen állapotban van nemzetünk.

Nyilvánvaló, hogy a nemzeti érzelmű emberek válasza erre a kérdésre korántsem lenne pozitív kicsengésű. Ugyanakkor - sajnálatos módon - azt tapasztalhatjuk, hogy a magyarság megmaradásáért aggódók gyakran áltatják magukat olyan dolgokkal, melyek szerintük bizakodásra adnak okot. Piszok vezetése van az országnak, de azért így is 1,5 millióan szavaztunk igennel - mondják. Szépen kérek mindenkit: ne essünk az önámítás csapdájába! Ennek a másfél millió embernek is csak egy töredéke szavazott teljes meggyőződésből a kettős állampolgárság mellett. Tudnunk kell, hogy hol tartunk, mélyrehatóan fel kell tárnunk helyzetünket, hogy megtaláljuk a megmaradás útját.

Az sem ad okot túlzott optimizmusra, hogy a 2002-2006 között működő Országgyűlésben nagyítóval kellett keresni a magyar érdekek mellett mindenkor kiálló embereket. A nemzetért valóban tenni akaró párt pedig nem volt a Parlamentben. Az SZDSZ nyílt keresztyén-, magyar- és életellenessége, álliberalizmusa nem vitatéma a magyarok között. Gyurcsány Sintér Ferenc, a mesterlövészek által védett mitugrász, pszichopata pojáca hősies judeobolsevik küzdelme is nyitott könyv minden jóakaratú, tisztánlátó ember számára. Szégyenteljes, hogy nem lehet nyugodtan kimenni a március 15-i állami ünnepségre, ha az embernél Árpád-sávos zászló van. Egyből jön a fasisztázás, nyilasozás és a szitokáradat. Hangsúlyozom, hogy mi megállapodtunk barátinkkal, hogy nem fütyüljük ki a Sintért, bármennyire nem a szívünk csücske. Így is tettünk, és próbáltuk higgadtan kezelni a sorozatos provokációkat. Azért az durva, hogy egy sötét középkorú orrba vág egy kb. 14 éves lányt. Az anyázás és a zászló kézből való kitekerésére tett kísérlet már megszokott dolog. Vicces volt, amikor egy idős hölgy azt javasolta nekünk, hogy menjünk a Vár ala, melyre nem lehetett más a válaszunk, mint hogy mi a Hősök terére megyünk. Mit keresnénk Orbán beszédén, ahonnan ki vannak tiltva ősi zászlaink? Sajnálatos, hogy sokan csak az Orbán Viktor és a "piszok jobboldal" iránti kifogyhatatlan gyűlölet által vezérelve szavaznak az MSZP-re.

Semmi probléma nem lenne azonban, ha a legnagyobb, magát ellenzékinek mondó párt valóban a szívén viselné 15 millió ember sorsát. De nem így van! Szomorú, hogy a Fidesz hívei mindig találnak kifogást a narancsos brigád nemzetellenes tetteire. A valódi orbáncista arról ismerhető fel, hogy minden helyzetben képes kiállni hőn szeretett Viktorkája mellett. Meg tudja magyarázni, hogy miért szavazta meg feltétel nélkül a polgári-liberális párt Románia EU-csatlakozását, miért mondja azt O.V., hogy nem kell a kettős állampolgárság, miért létesítenek kapcsolatot az izraeli Likud párttal stb. Állítom, hogy a fityisz-tábor legelvakultabb része még akkor is a liberálisból konzervatívvá lett tömörülésre szavazna, ha a felcsúti kedvenc kiirtaná az egész családjukat. (A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy ez csak fikció.) No persze nem csak Vityából áll a Párt. Ott van még Rogán, Deutsch-Für, Martonyi, Fónagy, Farkas Flórián, Pokorni vagy éppen Szájer. Gyönyörű névsor, ugye? Hogy mi a közös bennük? Az, hogy közük nincs a nemzeti oldalhoz.

Lehet, hogy sok viktoriánus megbotránkozik a fenti sorokon, de sajnos ez az igazság. Nem hiszem el, hogy valaki annyira szemellenzős lehet, hogy magát keresztyénnek és magyarnak vallva narancssárga sálas, karkötős, ruhás embereknek csápol. Nem akarok átesni a ló másik oldalára. Nem vitatom, hogy az eddigi miniszterelnökök közül képességei alapján egyedül Orbán Viktor volt méltó erre a posztra. Nem kérdőjelezem meg azt sem, hogy jóval alkalmasabb személy, mint a Gyurcsányékkal egyre nyíltabban kokettáló Dávid Ibolya. Ugyanakkor jó lenne, ha tartaná magát 2002-es kampánymondatához: a tett első, a szó második. Az MDF ma már nem létezik - kinyírták. Van azonban egy új erő: a Harmadik Út, a MIÉP-Jobbik-Kisgazdák szövetsége. Csak ezen formáció bejutása garancia megmaradásunkra.

Közeli célunk: a jelenlegi kormány leváltása. Ehhez elengedhetetlen, hogy bekerüljünk. Világos, hogy mi - ellentétben a Fidesszel és az MDF-fel - semmilyen közösséget nem vállalunk a vörös, illetve kék-fehér csapattal. Ha a Fidesz nyerni akar, akkor nem szabad hagynia, hogy a MIÉP-Jobbik kiszoruljon. Amennyiben Rogánék tovább folytatják aljasságaikat velünk szemben, egyetlen Harmadik Utas sem fog átszavazni a második fordulóban. Persze lehet, hogy ezt akarják elérni. Ki tudja?

Március 15-e szelleme kötelez. Aki sajtószabadságot, felelős képviselőket, törvény előtti egyenlőséget akar, az csak a MIÉP-Jobbik Harmadik Utat választhatja. Vegyünk példát székely testvéreinkről, akik önrendelkezésükért küzdenek! Legyen SZDSZ-mentes, nemzeti képviselőkben gazdag magyar Parlamentünk!

Április 9-én: MIÉP-Jobbik a Harmadik Út! Istenért, hazánkért, családunkért!