Mit is képviselünk valójában? Mit tartunk mi fontosnak? Hogyan próbáljuk megvalósítani leírt szavainkat? Ezek a kérdések jutottak eszembe, hiszen mi azért választottuk ezt a három szót, mert úgy gondoltuk ez is jellemez minket, Jobbikosokat, és úgy gondoltuk, hogy ezeket a jellemzőket próbáljuk meg mások felé példaként mutatni. Sokszor elmélkedem azon, hogy erre valóban képesek vagyunk-e? Tényleg eleget teszünk-e a szép szavaknak?

Manapság azt mondjuk milyen rossz, hogy a szónak nincs igazi értéke, de ha jobban magunkba nézünk, velünk is többször előfordul, hogy sokszor mondunk szépeket és jókat, de életünkben és tetteinkben ezek kevésbé nyilvánulnak meg. Nekünk is törekedni kell arra, hogy fejlődjünk, és ezáltal a fejlődés által mások is fejlődhetnek. Példamutatóknak kell lennünk, hogy a többiek lássák; mi egy teljesen más közösséget alkotunk, mint amit az emberek megszokhattak a szürke hétköznapjaik során.

Miben különböznénk akkor az általunk bírált pártokról és eszmeiségektől, ha nem így cselekednénk? Nekünk nem csak példamutatónak kell lennünk, de rá is kell mutatnunk azokra a dolgokra, talán sokszor aprónak tűnő részletekre, amit mások nem látnak. Ez a világ nem bonyolult, csak nem vesszük észre, mi az, ami igazán fontos az életünkben, nem vesszük észre, mi az, amire helyeznünk kéne a hangsúlyt. Sokan nem értik, és nem fogják fel mennyit jelenthet az embernek egy jó szó, egy tartalmas beszélgetés, egy szép pillantás, odafigyelés, egy kis segítség, vagy akár egy jó könyv. Pedig ilyen egészen aprónak és jelentéktelennek tűnő dolgokban kéne elől járnunk, hogy az embereknek valami mást, valami szebbet mutassunk ebből az életből.

Nem az a célunk, hogy változtassunk ezen a kapzsi, pénzorientált, egoista, másokat letaposó és liberális szemléletű világon? Ha ez a célunk, akkor az élet szépségeit, valódi szépségeit kell képviselnünk és azt megmutatnunk az embereknek. Nem betagozódnunk kell a többiek sorába, nem olyanná kell válnunk, mint amilyen a többi párt vagy mozgalom. Nem. Nekünk a Fényt kell képviselnünk az éjszakában, azt az áradó Fénysugárt, amely bár az elején csak pislákol, de mégis beragyogja sötét környezetét, és az egyelőre sötétségben lévő környezetére is idővel kiterjed, és addig terjed, amíg a sötétség Fénnyé nem válik. Ha beolvadunk sötétségbe, akkor még ez kis Fény is kialszik, és mindent felemészt a sötétség. Képletesen próbáltam szemléltetni mindazt, amit tennünk kell, és amit képviselnünk kell.

Itt jön közbe az a három szó, amit mi is kiválasztottunk. Úgy érzem nem véletlen írtuk ki ezeket, és nem hasraütésszerűen választottuk ki őket, úgy gondolom mélyebb tartalmuk van.

Erőt csak akkor fogunk tudni mutatni mások felé, ha Összetartóak vagyunk, és Összetartóak csak akkor leszünk, ha Szeretjük egymást.

Erőt azért mutatunk, hogy lássák – nem kedvtelen, célnélküli emberek vagyunk, hanem tele céltudatossággal, tetterővel, tenni akarással, bátorsággal. Összetartóak nem azért vagyunk, hogy valami ellen összetartsuk saját magunkat, hogy ne érjen minket semmi baj, nem azért, hogy egymás segítségével hatalomra tegyünk szert, nem azért, mert a pénz tartana össze minket – hanem azért mert egy nagy közös cél, eszmeiség és értékrend hoz minket össze egy nagy közösségbe, ahol mindannyian Szeretjük egymást, és Szeretettel viseltetünk egymás iránt. Szeretni pedig azért Szeretünk, mert tudjuk; ez egy olyan törvény, amit ha követünk, sosem veszíthetünk, csak győzhetünk. De nem azért szeretünk, mert ez kőtáblákra, vagy könyvekbe van írva, hanem azért mert a szívünkbe van írva. Ez a Szent meggyőződésünk és ez a Hitünk.

Van még egy fogalom, ami ezt a közösséget összeköti és összetartja; ez a Barátság. Nekem bevallom nem volt sok barátom életemben, sőt, nyugodtan mondhatom, hogy hosszú ideig egy igazi barátom sem volt. Nem azért, mert ne lettek volna ismerőseim, hanem azért mert számomra ez egy Szent és sokat jelentő fogalom. Sokkal többet jelent annál, hogy csak úgy dobálózzak vele.

Ebben a közösségben úgy érzem ezt is megtaláltam, mert egymás barátai vagyunk. Ez szerintem óriási dolog, hogy ilyen létezhet, nekem nagy élményt jelent, és meg kéne becsülnünk ezt. Ne okozzunk egymásnak fájdalmat, és bántsuk meg a másikat. Tiszteljük és becsüljük meg egymást. Sokan csak vágyakoznak igazi barátokra, ha mi egymásban ezt megtaláltuk, akkor ne hagyjuk, hogy elveszítsük.

Jó lenne, ha mind ezek így lennének a jövőben is, mert akkor büszkén tekinthetnénk saját magunkra. Számomra ezt jelentené a Jobbik, számomra ezt kéne jelentenie a „Jobbik szoba” közösségének is. Ezen a világon más nem fog változtatni rajtunk kívül, csak mi, és ha mi késlekedünk, vagy elmulasztjuk a lehetőségeinket, akkor ez a világ marad olyan számító, amilyen most.

Küzdjünk és Higgyünk, sose feledjük el azt, amire felesküdtünk, amit vállaltunk, és figyeljünk arra, hogy cselekszünk és viselkedünk akár a közösségünkhöz tartozókkal, akár másokkal.

Erő – Összetartás – Szeretet. Lebegjen ez mindig szemünk előtt.